Csütörtökön vertek sátrat és hétfőn szedték annak „fáját” az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) Nagyajtán szervezett összművészeti találkozóján részt vevő fiatalok. Négy nap ideje alatt színjátszás, vers, kreatív írás, zene, slam, kézművesség, tánc, fotó-film, képzőművészet és népdal-néptánc-népzene kategóriában mutatták meg tehetségüket, illetve tanultak a meghívottaktól. Az első színjátszó-találkozót 1997-ben – éppen Nagyajtán – szervezték meg, húsz év után azt ArtZ-ra, azaz összművészeti találkozóra bővítették. Három év folyamatos szervezést követően a világjárvány miatt kényszerszünet következett – ennek vetettek véget az augusztus elején tartott, közel háromszáz fiatalt vonzó eseménnyel.
ArtZ – főnév, ejtsd: arc. 1. Art: jelentése művészet. Az egész számok halmazát pedig Z-vel jelöljük, ez az összes szám jele. E kettő egymás mellé állítása, a művészet + összes kapcsolat játéka utal az összművészeti jellegre. 2. Értheted így is: itt A-tól Z-ig számos művészeti ág megtalálható. 3. Ha a szót nem leírod, hanem kiejted (arc), akkor azon személyekre utal, akik a rendezvénynek értelmet, tartalmat, arcot adnak: házigazdák, szervezők, résztvevők, versenyzők, meghívottak. 4. Átvitt értelemben több használata ismeretes. Pl.: Jó artz vagy!, Nagy artz vagy! – írták a szervezők az esemény honlapjára. Fogalmazásuk vicces, mondhatni üdítően friss, fiatalos, ám az esemény megszervezésébe fektetett feladatvégzés és a lelkes tenni akarás láttán talán túlzás nélkül kijelenthető, nagyon komolyan gondolták a munkát. Ez a komoly tenni akarás vasárnap este, a községi Bihari József Művelődési házban tartott ArtZ-zárógálán is tetten érhető volt.
A házigazda egyházközség lelkésze, Fekete Levente által tartott nyitó istentiszteletet, majd az esemény nyitóbeszédeit követően Fekete Zsolt Perkucigó című előadása és a vacsora következett, de ezzel nem ért véget az első nap, hanem még este sor került az első, Nagy Egon és Nagy-Kopeczky Kristóf által tartott kreatívírás-műhelymunkára.
A következő napok is „pergősen” teltek, egymást követték a foglalkozások. Veres Lehel és Fekete Edda a versműhelymunkát tartotta, táncot Benedek Jácinta és Zsombori Beáta, képzőművészetet Miholcsa Dávid és Szőcs Bíborka, fotót Ilyés Zalán, slam poetryt Járai-Szabó Richárd és Tófalvi Előd, filmet Simó Boglárka és Sándor Zsuzsa, kézművességet Bányai Orsolya, Holter Denisza és Horváth Réka oktatott. Lazításként meg lehetett tekinteni a Marosvásárhelyi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (MaDFIE), a Sepsiszentgyörgyi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (SEDFIE), a Székelykeresztúri Unitárius Ifjúsági Egylet (SZUIE) és a Székelyudvarhelyi Ifjú Unitáriusok Klubja (SZIJUK) színházi előadását. Esténként koncertek – Szakács Erika Quartet, Shezjoo, Lelkes Zenekar, Last Minute Zenekar –, bulik voltak DJ Matei, DJ Gábos és Szabó Bence lemezlovasokkal, és természetesen nem hiányzott a tábortűz melletti éneklés sem.
Vallástáborban nem maradhat el a közösen imádkozás sem. Áhítatot vezetett Liker Henrietta (ifjúsági lelkész, Székelykeresztúri Unitárius Egyházkör), Demeter Ágnes (negyedéves teológiai hallgató, Vargyas) és Vida Domokos (elsőéves teológiai hallgató, Alsóboldogfalva), a záró istentisztelet a sepsiszentgyörgyi Péterfi Ágnes és a kissolymosi Lőrinczi Levente vezetésével zajlott. Péterfi Ágnes az istentisztelet keretében arra kérte az ifjúságot, ne feledjenek el soha hálát adni Istennek a táborban átélt szép pillanatokért: köszönet jár az elmúlt napok csodájáért, a találkozások adta örömért, a meglelt barátokért és a szeretetért. A kissolymosi lelkész szavalt, néha magát gitárral kísérve énekelt, a szolgálatot pedig az ahhoz csatlakozó fiatalok éneklése tette teljessé.
Művelni a csodát
Az istentisztelet végén a házigazdák nevében felszólaló Fekete Levente tiszteletes úgy fogalmazott, a templom több évszázados falai ezentúl nem csak az elődök tetteit fogják őrizni, hanem a ma daloló fiatalság örömét és életerejét is. „Köszönöm a szíveteket, a munkátokat, az örömöket, a reménységeteket, a dalotokat, a fáradtságotokat, az összhangot. Köszönöm az életeteket. Ez az élet, ez a mag, ami biztat, ami táplál. Ez az élet, és ez az öröm, ez a tábortűz, ez a dal, ez a szépség, amely ebből a néhány napból a világba szétsugárzott, olyan, mint a kovász; ez táplál, ez ad erőt, nekünk is és nektek is” – mondotta.
Sándor Krisztina, a Magyar Unitárius Egyház főgondnoka az első színjátszó kör hangulatát idézte fel: akkor ők a tábor mostani lakóihoz hasonló kamaszok voltak, két darabbal készültek a találkozóra, s meg is nyerték azt. Azt kívánta, az ODFIE a mai tagok számára is jelentsen akkora élményt az elkövetkező években és évtizedekben, mint neki és kortársainak jelentett, akik közül ma sokan lelkészek vagy az egyház aktív tagjai.
A Magyar Unitárius Egyház főpásztora, Kovács István ajándéknak nevezte az ArtZ-ot, majd azt hangsúlyozta, mennyire fontos az egyház számára az ODFIE tevékenysége. „Szeretném, hogy érezzétek, az egyházmegye mennyire fontosnak tartja a munkátokat, a bulitokat, a hülyéskedéseiteket, a szerelmeteket, a találkozásokat, az énekeket, a tábortüzet. Az egyház nem arról szól, hogy valamilyen pózba vágjuk magunkat és külsőségesen éljük meg a hitünket, hanem pontosan erről a barátságról szól. Ti most érzitek meg azt, hogy mit jelent egyházban lenni, közösségben lenni, művelni a csodát, a közösen elért szépet” – mondotta Kovács István.
Isten ott a dalban is
Magyari Zita Emese, az ODFIE elnöke kérdésünkre válaszolva úgy fogalmazott, nagyon örvend, hogy több év kényszerszünet után ismét megszervezhették az ArtZ-ot. Fontos esemény ez számukra, mert általa „lehetőséget és szárnyakat” adnak a fiataloknak, hogy kifejezzék önmagukat, s bizonyítsa – elsősorban épp a maguk számára –, ők bizony értékesek. „Azért van szükség az ArtZ-ra, mert általa meg lehet tapasztalni azt, hogy az Istennel, önmagunkkal és egymással hányféle módon és hányféle lehetőséggel lehet kapcsolódni. Azt hiszem, hogy ez az ODFIE-nek az egyik feladata, hogy ezt megmutassa: Isten ott van, nem csak a templomban, hanem a várfal bástyáiban elvégzett műhelymunkákon, és ott van akkor, amikor a fiatalok »színdarabolnak«, amikor énekelnek. Úgy érzem, ez nagyon átjött idén, és úgy vélem, hogy ők is megélték ezt” – mondotta.
Ilkei Árpád főszervező az esemény előkészületeiről szólva elmondta: az első lépéseket még télen megtették, amikor kiválasztották és felkérték a művészeti ágak szakmai vezetőit, majd az előadók és meghívottak kiválasztása következett, végül Nagyajtán a tábort készítették elő többnapos munkával. Hogy megérte, nem kétséges – mondotta. Jó volt látni, mennyi tehetséges fiatal volt jelen, mennyire lelkesen vetették bele magukat a munkába, s mennyire tetten érhető volt a fejlődésük is.
Háromszékiek az élvonalban
A háromszékiek teljesítményét is többször elismerték. Képzőművészet kategóriában második lett Tóth Antónia (Sepsiszentgyörgy) és különdíjat kapott Deák Flóra (Barót), a néptáncosok közt az első helyet a sepsiszentgyörgyi Ritmikus mennydörgés csapata szerezte meg. A fotósok közül Ütő Zolta Zente (Sepsiszentgyörgy) különdíjat kapott, hasonló elismerésben részesült tehetségéért a táncos Moroianu Tímea (Barót) is. Kreatív írás kategóriában (líra) első helyezett Barabás Kincső (Sepsiszentgyörgy) lett, a legtöbbet fejlődés díját Deák Zsófia (Barót), Pál Ágnes (Árkos) és Szabó Anett (Sepsiszentgyörgy) kapta. Vers kategóriában első helyezett Kisgyörgy Andrea (Sepsiszentgyörgy) lett, zene kategóriában pedig Kurta Anetta (Barót) a második. Színjátszás kategóriában legjobbnak a Sepsiszentgyörgyi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet fellépését értékelték, különdíjban (a legjobb női alakításért) Kisgyörgy Andrea (Sepsiszentgyörgy) és (a legjobb férfi alakításért) László Csongor Csaba (Sepsiszentgyörgy) részesült, a zsűri különdíját a szövegadaptációért és rendezésért Péterfi Ágnes (Sepsiszentgyörgy) érdemelte ki.
