Önelfogadás, önbecsülés, önszeretet – olyan belső értékek, melyek alapot adnak egy harmonikus élethez. Ezek az értékek nem adottságok, vagyis nem az van, hogy birtokoljuk-e vagy sem – mint például a jó zenei hajlamot –, hanem megtanulhatók, fejleszthetők. Természetesen egyéni munkát igényel, önismeretet, őszinteséget, bátorságot.
Az önismereti munka során azon túl, hogy leltárt készítünk személyiségünk összetevőiről, segít abban, hogy tudatosan éljük mindennapjainkat és ténylegesen önmagunkért cselekedjünk. Fontos része az önismereti munkának a cselekedet, hiszen ha az elméleti tudás nem tükröződik tetteinkben, akkor csak üres frázisokat mondogatunk/tudogatunk, aminek nincs gyakorlati haszna. Ez képezi az alapját az egyén hitelességének is, hogy gondolataink-érzelmeink-tetteink összhangban vannak, és hogy belső és külső világunk ugyanazon értékrend szerint halad.
Pozitív énkép és önbecsülés is csak állandó munkával érhető el, őrizhető meg. Bátorság szükséges, hogy vállalni merjük magunkat, más vélemények, befolyásolások hatásától mentesen. Vállalni, hogy van saját értékrendem, hitrendszerem, érzelem- és gondolatvilágom és legfőképp, hogy van hitem magamban. Természetesen ezzel együtt vállalom gyengeségeimet, hibáimat, továbbá pedig vállalom azt is, hogy megmutatom magam, erősségeimet, tehetségemet.
Ha eszerint éljük mindennapjainkat, akkor nem a más által diktált vagy elvárt életet éljük, hanem saját utunkon járunk, saját céljaink felé tartunk. Ez az egyéni felelősségünk gyakorlása, amivel tartozunk magunknak, lelkünknek.
Az önszeretet nem egyenlő az egoizmussal, viszont feltétele a mások elfogadásának. Mert ha az egyén képes szeretni, becsülni és tisztelni saját lényét, akkor másokhoz is tud elfogadón viszonyulni, meghagyva a személyes szabadságot, hogy mindenki saját (lelki) fejlődési szintjének megfelelően haladjon az életében.
Keresztes Erika bizalmi tanácsadó
