Ritka alkalom, hogy egy kisdiák magára öltheti egy református lelkész palástját, aki rövidnadrágban, rövid ujjú blúzban, szandálban magyarázza el, mit jelent Isten közelségében, szeretetében élni. Talán éppen az ilyen és ehhez hasonló helyzetek a legalkalmasabbak arra, hogy a gyermekek megértésék, Istent nem csak papként lehet szolgálni, hanem jó cselekedetekkel, a jóért való imával és mindazzal, amit a szülőktől, nagyszülőktől, az elődöktől tanulunk, örökölünk – vélik a vakációs bibliatábor szervezői. Marosi Tünde és Marosi Árpád lelkipásztor százötven kis nebulónak adta át ezen a héten – többnyire játékos formában – ezt a tanítást, azt, hogy mindannyian értékesek, megvan a helyük és feladatuk a világban, Isten pedig szereti őket úgy, ahogy vannak, s nekik is érdemes Istent szeretni és a közelségében élni. 

Ádám és Éva bőrruhát kapott Istentől, Anna, Sámuel édesanyja gyermeket várt kismamaruhában, József a díszes ruhát börtönruhára, majd helytartói öltözetre váltotta, mindez azt mutatja, mindenkinek más a feladata, de mind értékes – összegezte Marosi Árpád lapunk számára a táborban elhangzott bibliai történetek üzenetét és indokolta a tábor címének választását. Előfordulnak lázadó méhecskék, miként az emberek között is akadnak változtatni akarók, akik újítani szeretnének, ez rendben is van, ez a fejlődés alapja, de az nem szorul újításra, hogy éljünk Isten közelségé­en, még akkor sem, ha ebben a világban sokan az ellenkezőjét hirdetik – erről is szólt egy meseszerű történet.

A nappali tábor tanításain kívül a kézműves-tevékenységekre is bőven jutott idő – ezekben is sokat segítettek a gyülekezet IKE-s tagjai –, rajzok, festmények, nemezelt darabok, festett pólók születtek, a tanult énekeket és a napi bölcs mondások összeállítását a szülők a vasárnapi istentisztelet utáni kis bemutatón hallhatják. Az alkalomból a gyülekezet arról is megemlékezik, hogy huszonhét évvel ezelőtt, 1996. augusztus 10-én szentelték fel a belvárosi református templomot.