Tegnap zajlott Felső-Háromszék legnagyobb búcsús ünnepe Kézdiszentléleken és a föléje tornyosuló Perkőn. A rendezvény világi része a községközpontban lévő Szent István-szobornál zajlott, az ünnepi szentmisét a perkői kápolnánál celebrálták.
Az ünnepségen a helyi és megyei önkormányzat képviselői is jelen voltak, ugyanakkor képviseltette magát a csíkszeredai magyar főkonzulátus Soós Zoltán konzul révén, tiszteletüket tették a magyarországi testvértelepülések – Nyékládháza, Alsónyék és Budapest XI. kerülete –, valamint Fejér László Ödön szenátor is.
Az egyházi kórus közreműködésével zajló ünnepség elején Gergely Zoltán nyugalmazott tanító köszöntötte a szép számban összegyűlteket, majd Balogh Tibor polgármester szólt az egybegyűltekhez, a magyarságtudat ápolását és a szülőföldön maradás fontosságát hangsúlyozva beszédében.
„Államalapító Szent István királyunk legfőbb törekvése a béke és a jó viszony megteremtése volt, a Kárpát-medence fejlődését és virágzását előrelátva. Ennek a gondolkodásnak a része volt az erős ország, amelyet hittel és akarattal vértezett fel. A hit jelentette szabadság adja meg az erőt, amely nélkül nem építhető és nem tartható meg egyetlen közösség sem. Így 2023-ban is azt tudjuk ünnepelni, hogy van hitünk. Van bennünk szeretet a szülőföldünk iránt és nemzettársaink iránt, éljenek bárhol a nagyvilágban. Együttműködési szándék vezérel bennünket. Vigyázzunk ezen értékekre, mert kis dolgok, de mégis nagyok ezek” – mondotta a polgármester.
Ezt követően Nyékládháza polgármestere, Tóth Balázs lépett mikrofonhoz. „Nekünk, késői utódoknak az a feladatunk, hogy megvédelmezzük mindazt, amit Szent István után nevezhetünk, tanuljunk más népektől, ugyanakkor őrizzük meg mindazt, ami a miénk, és adjuk tovább nemzedékről nemzedékre. Ebben a szellemiségben emlékezhetünk augusztus 20-án államalapító Szent István királyunkra, és ünnepeljük az új kenyeret, amely az életet is megjeleníti, de a teremtő erőt is egyben” – mondotta a magyarországi vendég.
Tamás Sándor, a megyei önkormányzat vezetője a szülőföldön való megmaradás fontosságát is hangsúlyozta beszédében. „Erdély és Székelyföld közös alkotás, mindannyiunk közös tulajdona. Mindannyiunké, akik azt akarjuk, hogy Erdély és Székelyföld azoké legyen, akik megdolgoznak, megküzdenek és áldozatot hoznak érte. Azoké legyen, akik szeretik ezt a tájat, az itt lakó embereket, akik szeretik a szántóföldek, legelők, erdők illatát. Székelyföld azoké legyen, akik akkor is szeretik, amikor nem könnyű szeretni. Azoké legyen, akik akkor is hazajönnek, amikor esetleg máshol könnyebb az élet. Sőt, azoké, akik akkor is maradnak, amikor nem könnyű itthon maradni” – mondotta a megyei tanács elnöke, aki után Soós Zoltán konzul is megosztotta gondolatait.
A szobornál az ünnepség koszorúzással és Pál Ferenc kézdiszentléleki plébános áldásával ért véget, majd a keresztalják elindultak a Perkőre, a stációknál elvégezve a keresztúti ájtatosságot.
Összefogásra kell törekedni
A felső-háromszékiek szent hegyén, a Szent István-kápolnával koronázott Perkő szabadtéri oltáránál idén a Budapest-Gazdagréti Szent Angyalok Plébánia plébánosa, dr. Szederkényi Károly Miklós celebrálta a szentmisét a környékbeli papság közreműködésével. Az egyházi méltóság többek között a változó világra, a szomszédságban dúló háborúra és az európai folyamatokban egyre nagyobb szerepet kapó, a konzervativizmust esetenként negatív fényben feltüntető hangokra hívta fel a figyelmet, azt hangsúlyozva: szilárd kőre épített államot Szent István, s bár a hegyre fel és le is lehet menni, a fontos az, hogy az államalapító által is vallott értékek megmaradjanak, továbbmenjenek.
„A krisztusi hit legyen továbbra is a saját biztonságunk, de földrészünknek és az egész világnak sziklaalapja. Ez a krisztusi hit mentse meg a világot. És ebben a mi magyar népünknek óriási felelőssége van. Talán sokan úgy gondolják, hogy kicsiny népként – hiszen nem vagyunk túl sokan, még ha az összmagyarságunkat is nézzük –, de mégis valami sajátos és fontos küldetést kaptunk a Jóistentől. Olyan példaadó és tanúságtevő küldetésünk van, amit meg kell tennünk, mert ha nem tesszük meg, akkor magunkat is elveszítjük, és mindazokat, akikért felelősséggel tartozunk. Fontos ez a nemzet a világban. Az óriási népek és a világnyelvek átveszik a szerepet, mert ők többen vannak, de ha elindulunk zarándokolni a legfontosabb zarándokhelyekre, akkor azt kell tapasztalnunk, hogy a magyar népet különösen megbecsülik. Megbecsülik az örök városban, Rómában, mégpedig a világ legnagyobb rangú templomában, a lateráni bazilikában (lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház – szerk. megj.). A nagy népek, a többmilliós tömegek fel tudnak mutatni olyan márvány emlékművet, amely ott van a világ legfontosabb templomában? Megörökítve azt, hogy a magyarok fejedelmét, II. Szilvesztert a pápa koronával és apostoli jelvényekkel ajándékozza meg? És felhatalmazza országa megalapozására és az egyház szervezésére?” – tette fel a kérdést.
A prédikátor Pio atya jóslatát is idézte szentbeszédében: „Sokan vitatják, hogy mondta vagy sem ezt. Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer egy gyönyörű madár fog kirepülni, bár sok szenvedés vár még rájuk. De egyszer egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük.”
Szederkényi Károly Miklós kifejtette: a Perkő sziklája hasonlítható Szent István kőre rakott országához. Alapja van, a híveknek mindössze az a teendőjük, hogy higgyenek az országalapító eszméjében és fogjanak össze. Nem országokban, nemzetben kell gondolkodni – hangsúlyozta, hozzátéve: ezt erősíti az a mondásunk is, segíts magadon és az Isten is megsegít.
A szentmisét követően hagyományőrző délután következett. A szabadtéri színpadon felléptek a Perkő és a Borsika néptáncegyüttesek csoportjai és a Torja-Bálványos Ifjúsági Néptánccsoport. Lapzártánk idején a Republik együttes koncertezett, a nap tábortűzzel és tűzijátékkal ért véget.
