Ezzel a megállapítással és irányelvvel nehéz is vitatkozni. Valóban szükség van a kölcsönös engedményekre, még akkor is, ha a kapcsolatok megromlása a Kijev által 2017 szeptemberében elfogadott oktatási törvényre vezethető vissza. Egyes elemzők egészen az Euromajdanig nyúlnak vissza, sőt, mások szerint már a narancsos forradalomkor elromlott valami.

Ám maradjunk a közelmúltnál. Vegyük például csak az elmúlt bő egy hét eseményeit ukrán–magyar relációban. Novák Katalin köztársasági elnök asszony aláírta Fegyir Sándor új ukrán nagykövetjelölt befogadó nyilatkozatát, s elfogadva az ukrán fél meghívását, Beregszászt is útba ejtve részt vesz az e heti Krími Platform ülésén, ami több, mint gesztusértékű, hiszen Ukrajna számára a Krím hasonlóan fájó pont, mint nekünk Trianon. Magyarország legfőbb közjogi méltósága számtalan nyilatkozatában mélységesen elítélte az igazolatlan orosz agressziót, minden lehetséges fórumon az igazságos béke megteremtése mellett foglal állást, és eközben folyamatos a magyar állam és a magyar civil szféra hathatós támogatása az ukrán emberek, testvérek irányába. Volodimir Csubirko múlt héten Budapesten járt, ahol hamarosan ukrán tannyelvű iskola nyílhat. Magyarország több száz, a front közeléből érkező gyermeket táboroztat.

És akkor nézzük a mérleg másik serpenyőjét: Munkácson tovább tart a helyi magyarság megalázása, ami most abban nyilvánul meg, hogy ukrán igazgatót neveztek ki a helyi magyar középiskola élére. (Csak zárójelben: a történtek mögött álló Baloga-klánba beütött a mennykű: a volt parlamenti képviselő Pavlo Baloga 23 éves fia egy közlekedési vita során úgy megütött egy 29 éves fiatal orvost Ungváron, hogy utóbbi hat nap kóma után belehalt fejsérülésébe. Ő meg ráadásul áldozatát vérben hagyva elmenekült a helyszínről. Viktor Balogát a bíróság pénteken előzetes letartóztatásba helyezte gyilkosságot okozó súlyos testi sértés vádjával.)

A nemzeti közösségekről szóló, sokat kifogásolt törvényt csak látszólag módosítja a törvényhozás, a magyarság szervezetei által javasolt pontokból semmi, de semmi nem került be az átdolgozott változatba. Miközben Budapesten várják az új nagykövetet (akihez mindkét fél szép reményeket fűz), Kijevben még mindig csak ügyvivő látja el a nagyköveti missziót, Beregszászban meg „ezer éve” nincs új magyar főkonzul. Szép és üdvözlendő a gesztuspolitika. De még szebb lenne, ha kétirányú volna.

Az ukrán–magyar kapcsolatokra is gondolva: Legyen béke!

Dunda György