Pedig sokan életüket kockára, magukat meg a hullámok tetejére akarták tenni. Néhányuknak sikerült is messzi vizekre elúszniuk, örökre. (Ezek holt lelkét aztán Kharón, a túlvilág révésze továbbcsónakáztathatta a Sztüx határfolyón át, így elegük lehetett a vizes szórakozásból.)

A fürödhetnékség nem csak az idén jelentkezett, hanem minden évben visszaérő jelenség. A gyanútlan üdülni vágyó lemegy a tengerre, de ott a vízimentők fogják magukat, kitűzik a vörös zászlót, és nem engedik a vízbe az éppen a fürdőzés kedvéért oda utazott kirándulókat… 2016-ban egy bukaresti ügyvéd beperelt három vízimentőt és egy helyi rendőrt, mert Mangalián erőszakkal kivették a háborgó tengerből. Ezért 40 ezer eurós kártérítést követelt. Akkor egy hét alatt hatan fulladtak a tengerbe. Most tizenheten.

De nemcsak az említett ügyvéd, hanem más földi és vízi halandók is ismerik ám jogaikat. A vízimentőknek, akik a veszélyre figyelmeztetik a víznek menni akarókat, azt mondják, hogy hagyjanak nekik békét, mert jó úszók, „deszkurkálják” magukat. Aztán azt is szokták kérdezni, hogy mit akarnak?, nem a vízimentők fizetik a szabadságukat, meg azt is mondják, hogy ne szóljanak bele az ő életükbe, mert saját pénzükön vannak ott, nem másokén. Ők azért mentek oda, hogy fürödjenek, és kész!

A mentők életüket kockáztatják, amit ezek a fürdőzők egyáltalán nem kérnek tőlük. Eddig csak szidalmazást kaptak a mentőszolgálat tagjai, de úgy látszik, hogy nem hallgattak a bátor üdülőkre, így móresre is tanították őket. Egy turista kővel megdobott egy mentőt, három turista pedig megverte a mentőket. A főszezonban, csak június 4. és augusztus 15. között 51 ember került (fulladás)veszélybe. De ki tudja? Lehet, hogy a hullám(sír)okba igyekvőknek lelki problémáik vannak és öngyilkosok akarnak lenni. Persze hogy haragszanak, ha eltérítik őket szándékuktól.

A vízimentők lehettek volna megértőbbek. Ha például nem húzzák fel a piros zászlót, és mindenkit beleengednek a vízbe, azzal megtörték volna a hullámokat, amelyek nem sodorták volna el azt a néhány embert, aki belemerészkedett a vízbe. Kezdetben egy-kettő, aztán többen, akik azt mondták: ha másoknak lehet, akkor nekünk miért nem szabad? Különben is, a víz idén néha nagyon hideg volt, és annál melegebb lett volna, minél több 36 fokos testhőmérsékletű vagy forrófejű fürdőző merészkedik bele. Az emberek nagyon szeretik a vizet. (Mondjuk nem inni, hanem fürödni benne.) Egy hölgy például járókerettel próbált bemenni a háborgó tengerbe.

Hogy némi szórakozás is legyen a tengerparton, a múlt héten két csapat turista összeverekedett (strandboksz?), aztán, amikor a csendőrség szét akarta választani őket, két földvári „harcos” és barátaik nekiestek a csendőröknek. Ezeknek a „bombardierek”-nek nevezett bajkeverőknek voltak még más összetűzéseik is a törvénnyel. Egyiküket Németországban tiltott fegyver- és robbanóanyag-kereskedés miatt vizsgálták. Szerencsére volt ott egy korábban az idegenlégióban is szolgált csend­őr, aki rendet tett, kiütötte egyiküket. A verekedőket máris szabadon bocsátották, és rendesen fenyegetőztek is, ártatlanságukat hangoztatva. De még az is megtörténhet, hogy a csend őrének, aki lecsapta a verekedőt, kell magyarázkodnia tettéért.

A vízimentők hiába fenyegetőznek, nem ijesztik meg a vízre és kalandra éhes turistákat. Amikor már minden érvet bevetettek, eredménytelenül, akkor mondhatnák, hogy tengeri aknák ólálkodnak a part közelében, azzal talán ki lehetne kergetni a vízben úszkálókat, mert egy robbanás is történt a múlt héten Costinești-en, amelyről azt gondolják, hogy tengeri akna okozta.

A tiltás ellenére vízbe merészkedő turisták bátrak, szeretik a veszélyt, az izgalmakat. Optimisták, hogy ők azért is túlélik a kockázatot. Az ilyen harcias turisták közül kellene a vízimentőket toborozni. Ők aztán nem teketóriáznának, amikor meg kellene tiltani a nyaralók hullámokba indulását, hanem rendesen oda is csapnának.

Borítókép: Pixabay