Kimerítő, állandó készenlétet igénylő munka, a gyors döntések és esetenként az improvizáció terepe, ahol a siker és kudarc egyaránt viszonylagos, és gyakran a páciens teljes meggyógyítása nem lehetséges, ám életminőségének jelentős javítása igen – így jellemzik szakterületüket Balázsi Levente és Györbiró László érsebészek, a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház szakemberei. A két főorvossal a viszonylag fiatalnak számító sebészeti szakágról, tapasztalataikról, kihívásokról, nehézségekről, orvos-páciens viszonyról, jövőről, lehetőségekről beszélgettünk.
Balázsi Levente 2009 januárjától dolgozik a kórházban, ő volt az első érsebész, míg Györbiró László, 2014-től az intézmény alkalmazottja. Mindketten a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem végzettjei, szakorvosi rangjukat Marosvásárhelyen, Kolozsváron szerezték, illetve külföldön is megfordultak szakmai fejlődésük érdekében. A Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórházban 2013 óta létezik érsebészeti részleg, osztály kialakítására egyelőre az orvosok létszáma miatt nincs lehetőség, noha az esetszámok alapján egy kisebb, harmincágyas osztály léte indokolt lenne.
Fiatal szakág, kevés szakember
Maga az érsebészet viszonylag fiatal, különálló szakág, amely a szívsebészetből vált ki, jelenleg is viszonylag kevesen vannak, országosan háromszáz körüli volt a számuk a koronavírus-járványt megelőzően. Balázsi Levente a harmadik generációba tartozik, míg Györbíró László a hatodikba, ő már önálló szakterületként sajátította ezt el. A szívsebészet most már Romániában is a szív és a mellkasi nagy erek patológiáját látja el, a többi érmegbetegedés (azaz végtagok, hasüreg, illetve nyak) az érsebészethez tartozik. A sebészeten belül az orvosi eszközök (így a protézisek), adott készítmények és az orvosi képalkotás fejlődésével egymás után váltak le az önálló szakágak, mint a plasztikai sebészet, urológia, nőgyógyászat és talán utolsóként az érsebészet. Mindenhez elengedhetetlen volt a technikai háttér fejlődése, kialakulása – részletezi az általunk megkérdezett két szakember.
Az erek világa
A perifériás artériák (verőerek) és a vénák patológiája egyaránt az érsebészethez tartozik. A verőér rendellenességei közül az egyik leggyakoribb az érszűkület. Talán a legfontosabb rizikófaktorok közé sorolható a cukorbetegség, ami érszűkülethez, de veseelégtelenséghez is vezethet, utóbbi érpatológiája is hozzájuk tartozik. A cukorbetegséggel kapcsolatos vaszkuláris problémák egyébként növekvő irányt mutatnak, a diabeteszes láb például egy nagyon hálátlan kihívás.
Nyugat-Európában már önálló szakág alakult ki erre, és az érsebész, a podológus és plasztikai sebész együtt igyekszik minél többet megmenteni a végtagból – szaknyelven ez a limb salvage. Ezáltal csökkent az ilyen esetekben alkalmazandó comb alatti amputációk száma. Három tényező is közrejátszik abban, hogy a cukorbetegség miatt az ilyen beavatkozások száma magas, részben nő az idősek száma, és a kettes típusú diabétesz is egyre gyakoribb, illetve sajnos sokszor a páciensek már előrehaladott elváltozásokkal jelentkeznek, és ezek egy részén már nem tudnak segíteni. Az elmúlt években megnőtt a veseelégtelenséggel jelentkező cukorbeteg páciensek száma is. Ez általában az a generáció, akiknél az egészségügyi nevelésre nem fektettek megfelelő hangsúlyt, ezért nem ritka, hogy a hetven-nyolcvanas éveikben járó páciensek nem ismerik/nem tudnak a krónikus betegségeikről.
A vénás rendszert illetően elsősorban a visszérgondok azok, amelyekkel találkoznak, ez népbetegség, a nők hetven-nyolcvan százalékát valamilyen mértékben érinti, a férfiakat pedig mintegy 50 százalékban. Ezek nyilván nem mind előrehaladott állapotúak. Egy részüket nem is kell műteni, de vannak olyanok, amelyeket már sebészeti szempontból túlhaladottak. Sajnos sokan későn jelentkeznek, ennek egyik oka, hogy míg a verőér-rendellenességek fájdalommal járnak, a páciensek előbb felkeresik az orvost, addig a vénás patológiák esztétikai elváltozást (a vénák, a bőr elszíneződése) okoznak, és esetleg enyhe tüneteket (lábdagadás), ezért a páciensek hajlamosak halogatni a vizsgálatot. Főleg a középkorúak jelentkeznek előrehaladott stádiumban lévő problémákkal, a fiatalok jobban odafigyelnek egészségükre.
Mindketten azt tapasztalják, hogy az előrehaladott stádiumban lévő artériás, illetve vénás patológiák száma egyaránt növekvő tendenciát mutat.
Dr. Györbiró László
Rendszerbetegségek
Az érszűkület, illetve több az érsebészethez is tartozó patológia úgynevezett szisztémás betegség – vagyis a teljes testet érintik – hívják fel a figyelmet a szakemberek. Ér nélkül nincs élet, mindenhol megtalálhatóak a szervezetben, ezért egy alsó végtagbeli érszűkület azt is jelzi, hogy máshol is gond lehet. Nem véletlen, hogy a kardiovaszkuláris területen a legnagyobb a halandóság világszerte, és ez nemcsak azt jelenti, hogy szívrohamban hunynak el a legtöbben, hanem hogy általánosan az érrendszeri rendellenességek miatt. Mivel szisztémás és evolutív patológiáról beszélünk, valójában nem lehet kigyógyulni belőle, viszont a szakemberek segíthetnek abban, hogy a szervezet is kompenzáljon valamelyest, amit ideig-óráig megtesz magától is, ám megvannak a korlátai, kimerülnek az erőforrásai, és ilyenkor kezdődnek a gondok. Az érsebészet látszólag kevés betegségre, rendellenességre koncentrál, ám egészében kell nézni a pácienst.
Előfordulhat például, hogy egy betegnek, aki érszűkülettel jelentkezik kivizsgálásra, koszorúér- vagy nyakiütőér-szűkülete is van, ugyanis az érfal elöregedése nagy eséllyel máshol is jelen van a szerzetben. Ahol a legelőrehaladottabb az elváltozás, ott jelenik meg a tünetegyüttes. Nagyon fontos, hogy időben jelentkezzenek a panaszukkal, mert így igen sok esetben eredményes a gyógyszeres kezelés (ami az elmúlt két évtizedben rengeteget fejlődött, elérhető árú, hatékony készítmények hozzáférhetőek már Romániában is), ezáltal elkerülhetőek a drasztikus sebészeti beavatkozások. Lényeges tudni ugyanakkor, hogy ezek olyan kezelések, melyeket az életünk végéig folytatni kell, nem lehet leállni a gyógyszerek szedésével. Fontos és pozitív tendencia, hogy a készítményeket a családorvosok is megismerték és alkalmazzák.
Ahogy a magas vérnyomásból, az érszűkületből sem lehet kigyógyulni, a vénás patológiák előnye, hogy azok kezelhetőek. Élnek ugyanakkor olyan tévhitek is, hogy a vénás patológia miatt nem érdemes a műtéti utat választani, mert úgyis kiújul. Ez teljesen téves felfogás.
Gyors döntések, bizalom, sikerek
Nem létezik standard műtét, nincs két egyforma beteg vagy beavatkozás. Az érsebészeti sürgősségek esetében nincs idő gondolkodni, bizonytalankodni, minden ilyen alkalommal az idő a szakember legnagyobb ellensége! Gyorsan kell dönteni. Előfordulhat, hogy műtét közben változtatni kell az előre átgondolt műtéti terven, mert nem azzal szembesülsz, amit az elővizsgálatok sugalltak, esetleg rosszabb a helyzet.
A siker fontos sarokköve az alapvető bizalom az orvos és páciens között, ez minden szakágra igaz. Azért választották ezt a szakmát, hogy a legjobb tudásuk szerint tudjanak segíteni a betegeken. Ahol megvan a kölcsönös bizalom, ott a gyógyulás, felépülés sokkal gyorsabb. Lévén, hogy több olyan betegséggel van dolguk, melyek nem visszafordíthatóak, nem lehet a klasszikus értelemben vett gyógyulásról beszélni, így a siker-kudarc arány az érsebészetben viszonylagos. Az egyértelműen sikernek számít, ha valakinek megmenthetik az életét vagy az életminőségén sikerül javítani. Lényeges tudni, hogy az elhanyagolt, kezeletlen érszűkület minden esetben halálhoz vezet. Szakmai elégtétel minden beteg, akinek tudtak segíteni, amint egy különlegesebb összetettebb eset megoldása is. Valahányszor viszontlátnak egy sok éve műtött beteget a kórházon kívül, aki szemmel láthatóan minőségi életet tud élni, a lelkük mosolyog.
