Augusztus 26-a minden magyar gyásznapja, de főképp a székely magyaroké, ugyanis 1944. augusztus 26-án, a II. világháború idején (1939–1945) ezen a napon lépte át szovjet katona a magyar határt a Keleti-Kárpátok úz-völgyi hágóján.
A váratlan betörés óriási kárt és veszteséget okozott az ott szolgáló székely magyar határőröknek. Az ádáz csatában sok orosz és székely magyar katona vesztette életét. A szentivánlaborfalvi 40 fős székely határőr alakulatból két hősi halott és egy súlyos tüdőlövést szenvedett leventekatona volt az áldozat.
A 2–3 napig tartó harcokban az összecsapásnak több mint 300 halottja volt, akiket a már ott meglevő, az I. világháborúban létesített katonatemetőben hantoltak el. Ez a sírkert tehát az I. és II. világháborúban az Úz völgyében meghalt katonák közös temetője lett.
Valamikor régen is tartottak ott megemlékezéseket, de a rendszerváltás (1989) után már szervezetten, ami dr. Szőcs Dániel és néhai Sylvester Lajos buzgó nemzetvédőknek köszönhető. Most már évente megszervezik és megtartják a gyászos megemlékezést. Maga a temető Csíkszentmárton község vezetőinek köszönhetően olyan hadi emlékhellyé alakult, amilyen máshol nincs. Ebben a temetőben van felállítva a szentivánlaborfalvi székely határőrök emlékére készített kopjafa is.
Néhány nacionalista-soviniszta, önhatalmú, olcsó népszerűségnek örvendő román egyén (pártkatona) vezényletével ezt a temetőt az utóbbi esztendőkben már két alkalommal is meggyalázták (már csak kivagyiságból is), de ennek voltak más előzményei is. Az egykori határon álló vám- és őrházat buldózerrel lerombolták a vandálok, a régi faszerkezetet az út menti sávban gyújtották lángra; megrongálták a hadi hősök neveit tartalmazó márványtáblát, a megyehatárt (Hargita és Bákó megye között) jelző táblát háromszor tették-vették idébb-odább, a temető bejárati székely kapuját miszlikbe törték stb. Ilyenek voltak az elnök úr neveltjei (România educată), de ez a szalmaláng, ahogy jött, úgy el is fog tűnni.
Mi, a sok száz emlékező idén, 2023. augusztus 26-án is illedelmesen, kulturáltan, méltósággal és igaz hittel emlékeztünk őseinkre és hőseinkre. Jelen volt a 99 éves Barta Misi bácsi is, a még élő úzvölgyi veterán. Emlékeztünk a halottainkra úgy is, hogy a temetőben még ott kuporog 150 idegen fakereszt.
Az idei megemlékezés jelmondata „Ma az Úz völgyében előre” volt. Ezt a napiparancsot az I. világháborúban (1914–1918) egy bizonyos napon adták ki, és úgy hajtották végre, hogy a csata győzelemmel végződött. Ez a parancs érvényes most is, mondta egy egyházi méltóság.
N. Kányádi Mihály
Szentivánlaborfalva
