Bár fiatalos erejéből semmit sem vesztett, január 19-én betöltötte a nyolcvanat Popeye, a tengerész. A Thimble Theatre című képregény egyik mellékszereplőjeként jelent meg a színen, de hamarosan már a tetovált spenótevő tengerész vitte a prímet, s népszerűsége azóta is töretlen.
Amikor először felbukkant a ,,Gyűszű Színház" képregénykockáin, Popeye már inkább középkorú, semmint fiatal, kopaszodó, őszes hajú tengerész volt, rendkívül erős alkarokkal, tetoválással és pipával a szájában. Beszéde is tengerészhez illő volt, hiányzó jobb szeme pedig arról árulkodott: pokoli bunyókat tudhat maga mögött.
S ami azt illeti, vár is még rá néhány. Popeye állandóan bajba keveredik, Sweet Havenből indulva kalandjai során bejárja az egész világot. Érdes beszédét és a nyelvhelyességhez való lezser hozzáállását jó szándékkal pótolja, s amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban él ― immár 77 éve ― Olivával, örök menyasszonyával. A tengerésznek spenót nélkül is lenyűgöző az ereje, egy adag zöld erő elfogyasztása után azonban 36 tonnát is megbír mozdítani. Popeye-nek köszönhetően a harmincas években 33 százalékkal megemelkedett a spenótfogyasztás az Egyesült Államokban, annak ellenére, hogy senki nem tudja, alkotói miért éppen ezt a zöldséget választották a tengerész különleges erőforrásául.
Képregényhőshöz illően Popeye-nek a hatalmas termetű Bluto személyében ,,ősellensége" is van, aki a spenóttal szemben inkább a hamburgerre esküszik. Popeye életét egy talált csecsemő, Cukorborsó is tovább színesíti, néha pedig unokaöccsei ― Pipeye, Pupeye, Poopeye és Peepeye ― is feltűnnek a színen.
Noha Popeye-t Elzie Segar vetette papírra, feltétlenül meg kell említeni Forrest ,,Bud" Sagendorf nevét, aki Segar halála után 47 éven át rajzolta a tengerész kalandjait. Popeye már a harmincas években hatalmas népszerűségnek örvendett, főleg azután, hogy a Fleischer fivérek a filmvászonra is átültették a kalandokat. Népszerűsége csúcsán Popeye még Miki egeret is lepipálta, az évek során összesen száznyolc rövidfilm készült vele. A világháború a sorozatot gyártó stúdió számára is nehézségeket okozott, a Popeye hangját kölcsönző Jack Mercer például csak eltávozásai alkalmával tudta megszólaltatni a spenótfaló csirkefogót, végszükség esetén pedig előfordult, hogy Mae Questel, Oliva hangja ugrott be helyére.
A televízióban, moziban, könyvekben és újságok hasábjain feltűnő Popeye a közönség nagy kedvence. 1980-ban Robert Altman rendezésében, Robin Williams főszereplésével filmfeldolgozás is született a tengerész kalandjairól, noha az igazi rajongók szerint ez nem érte el a várt színvonalat. Az idő múlásával Popeye is megpihent egy kicsit, 1994 óta a korábban megszokott napi adag helyett csak a vasárnapi újságok hasábjain találkozhatnak az olvasók kalandjaival.
