Az elmúlt néhány évtizedben általános tapasztalatunkká vált, hogy naponta vonzó és látványos innovációkkal találkozhatunk, és az a benyomásunk, hogy minden nagyon gyorsan fejlődik: új felszereltségű autók, egyre okosabb telefonok és elektronikai eszközök jelennek meg, rohamos a haladás az élelmiszeripari, higiéniai, egészségügyi, építőipari, energetikai, pénzügyi stb. termékek és szolgáltatások területén, és hosszan folytathatnánk a sort más példákkal is.
Egy ilyen felsorolásba nem biztos, hogy bekerülne az oktatási innováció, hiszen sokan úgy gondolják, a tanügyi rendszer kevésbé változik, maradiság jellemzi, holott a pedagógia területén is történnek fejlesztések, új módszertani alternatívák fogalmazódnak meg és épülnek be az iskolai képzés gyakorlatába. A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum egy nagyszabású, ötéves futamidejű Erasmus+ akkreditációt nyert, melynek első projektévében 18 pedagógus részesült az EU által finanszírozott, innovatív oktatási módszerek elsajátítását lehetővé tevő továbbképzésekben.
A PMS Erasmus+ mobilitási projekt keretében a Mikes Kelemen Elméleti Líceum négy szaktanára vett részt az Innovatív oktatási módszerek és ICT (Információs és Kommunikációs Technológiák) tematikájú kurzuson Reykjavíkban. A különböző európai országokból érkező, vegyes összetételű tanárcsoport az augusztusi hétnapos képzésen nem csak elméletileg, hanem konkrét példák és gyakorlati feladatok alapján sajátíthatta el a tükrözött osztályterem, az együttműködésen alapuló tanulás vagy a projektalapú oktatás modelljét, a legkorszerűbb oktatási platformok használatát, valamint a játékosítás (gamifikáció) és a mesterséges intelligencia mechanizmusaiban rejlő tanítási lehetőségeket.
A hagyományos oktatási szemléletben a tanuló passzív, befogadó szerepet kap, ettől eltérően az említett innovatív módszerek olyan tanítási és tanulási folyamatokat alakítanak ki, melyek a tanulók motivációjának erősítését, egyéni és csoportos tevékenységek ösztönzését, az aktív, cselekvő tanulást helyezik előtérbe.
A képzés egyik tanulságos felismerése volt, hogy akár itthon, Lengyelországban, Spanyolországban vagy Olaszországban vagyunk tanárok, hasonló kihívásokkal küzdünk, és hasonló problémákat kell megoldanunk: a digitalizáció és különböző társadalmi jelenségek hatására megváltozott tanulási környezetben a tanulók bevonására új módszereket kell találni és alkalmazni.
A kurzust kiegészítő kísérőprogramoknak köszönhetően lehetőség adódott megtekinteni Izland egyedülálló természeti kincseit és helyi kulturális értékeit, ugyanakkor jóleső érzéssel lehetett felfedezni, hogy a zord időjárással a túlélésért harcoló izlandiak viking identitástudata nem áll távol a mi székely érzelmeinktől.
Incze Éva
