A találkozót az IKA Ifjúsági Egyesület, Csernáton Polgármesteri Hivatala, a Haszmann Pál Kulturális Egyesület és a Pakó András Férfidalcsoport hozta tető alá. A rendezvényre érkezők az alsócsernátoni templomban istentiszteleten vettek részt, majd a faluközpontba vonultak, hogy a világháborús hősök emlékműve előtt adózzanak. Ott szokás szerint az emlékműre felhúzták a székely zászlót, idén a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Közművelődési Egyesület részéről a 15. Hagyományőrző Gyalogezred képviselői voltak a zászlófelvonók.

Elsőként Fábián Sándor, Csernáton alpolgármestere köszöntötte a résztvevőket, majd Kedves Tibor római katolikus plébános osztotta meg gondolatait. „Tisztelettel és méltósággal őrizzük azokat a hagyományainkat, amelyek a Szent István-i keresztény hithez, gyökereinkhez visszavezetnek bennünket. Huszár- és katonadalaink is bátorságra, becsületességre, nemzetünk védelmére, emberségre biztatnak és bátorítanak bennünket” – mondotta a plébános, hozzátéve: őseink és szentjeink nem féltették életüket sem ellenségtől, sem nagyhatalmaktól, sem ideológiáktól vezérelt diktátoroktól, hanem képesek voltak Jézushoz hasonlóan áldozatot hozni.

Ezt követően Takács Lajos református lelkipásztor lépett mikrofonhoz, aki egy zsoltárra építette beszédét, felidézve azt is, honnan származik a huszár szavunk, illetve felhívta a figyelmet arra, hogy a mai, háborúk által sújtott világban mégis szükség van a katonaságra. „A magyarsághoz hozzátartozott a könnyű lovasság, hiszen annak idején ez volt a magyar seregnek az az átütő ereje, amivel egész Európát rettegésben tudta tartani. Az az érzésem, hogy lassan kezd feledésbe menni a múltunkhoz és történelmünkhöz tartozó hagyomány, így a huszárének és -nóta is. A katonaság régebben meghatározta a férfiak életét, hiszen annak idején, akit nem vittek el katonának, az nem is számított férfinak. Most zsoldos hadseregek vannak, de az az ideológia, hogy bekövetkezik a földi Kánaán, tévedésnek bizonyult, hiszen azt látjuk a szomszédban is, hogy nem profi, hanem hagyományos hadseregek feszülnek egymásnak. És megjelennek időnként a lovasok, egyfajta üzenetet sugallva: nem következett be a Kánaán, nem lett minden ember egymás testvére. Volt és van, illetve lesz háború, amire nemcsak fizikálisan, hanem lelkileg is fel kell készülni. Ez egy kóstoló a fiatal generációnak” – hívta fel a figyelmet, mondván, hogy az ilyen találkozók is hozzájárulnak a lélek erősítéséhez.

A beszédet követően a résztvevők a múzeumkertbe vonultak, ahol a színpadról Nagy Endre köszöntötte a jelenlévőket, ebédre híva meg őket, majd a közös éneklést követően sorra felléptek a résztvevők. Az idén Marosvásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Marosszentgyörgyről, Nagyernyéről, Keresztvárról, Gyergyóditróból, Csíkborzsovából, Siklódról, Gelencéről, Kézdiszentkeresztről, Bibarcfalváról, Szentivánlaborfalváról, Székelytamásfalváról érkeztek a találkozóra, de jelen volt Csernáton férfikórusa, valamint a kézdiszentkereszti Tisztás Néptáncegyüttes és a csernátoni Szakajtó Néptánccsoport, illetve a Felső-háromszéki Ifjúsági Fúvószenekar is.

A találkozón szólistaként közreműködött Jánó Kinga, Barabás Lajos, Antal Tibor és fia, Zalán, Sipos Sándor, zenéltek Veres Hunor és zenekara, valamint a csíkborzsovai citerások.