A vasárnapi istentiszteleten Tüzes-Bölöni Ferenc református lelkész a samáriai asszony történetén keresztül szemléltette, napjainkban is mennyire fontos, hogy éltető forrásainkat megtaláljuk. A falutalálkozó meghívójára azért került a régi és az új szószékkorona fényképe, mert az a múltat és jelent, sőt, a jövőt is jelképezi. Igen, a jövőt is – mondotta –, hiszen ha láthatatlanul, kézzel foghatatlanul is, de megmutatják azt is. Azoknak a padokban ülő embereknek, akik szellemi értékeinkre áldásként tekintenek, akik ragaszkodnak szülőföldjükhöz, akik szeretetet hordoznak szívükben a jövő nemzedék iránt. „Olvassuk ezt a történetet, amelyben megmutatkozik a volt, egy dicső múlt, Jákob forrása, amelyre büszke a nép, amelyből táplálkozik, amelyből merít, amely tulajdonképpen a múltból az életét szolgálja, a jelenét szolgálja, és valamelyest biztosítja a jövendőt is. És ebben mindig így vagyunk. A múltból táplálkozva építgetjük a jelent, és a jelen építésében benne van a jövendőnk is. De csak akkor, hogyha mindennek van egy kiapadhatatlan, csodálatos gazdag forrása. Jézus erre irányítja rá a samáriai asszonyhoz az intézett szavain keresztül a mi figyelmünket, milyen fontos az, hogy a mi emberi életünknek jövendője legyen, meg kell találni annak a kiapadhatatlan forrását. És ma azért vagyunk itt, azért vagyunk együtt, mert ismerjük a forrásnak a titkát, nemcsak a múltunkban, nemcsak az őseink munkájában, ragaszkodásában, hanem abban az áldásban, amely éltetette, életet adott e közösségnek évszázadokon keresztül, a mennyei atyai jóságnak gondviselése és gazdagító áldása által” – fogalmazott a parókus lelkipásztor.

Tüzes-Bölöni Ferenc külön köszöntötte Markó Attilát, és hangsúlyozta: bár az elmúlt években a falu ünnepén nem tudott jelen lenni, de sosem feledkezett meg a közösségről, mindig hazaüzent. Kívánta, sose forduljon többet elő, hogy valami megakadályozza hazatérésében.

Markó Attila felidézte, s köszönetet mondott, amiért tizenkét éve óvóan élőláncot vont köréje Olasztelek népe. Mint mondotta, sok mindenben segíthet a jogtudomány, de a közösség ragaszkodása többet jelent a sok keserűséget megért ember számára. Ezért a közösségi élménynek a megtapasztalásáért tartja fontosnak a faluünnep megtartását, és ezért szorgalmazza, hogy a családi találkozókra is sor kerüljön. Meglehet, az elmúlt években sokan elhunytak a Markó családi találkozót létrehozók közül, de születtek új tagok is, be kell vezetni a széles családba, meg kell őket ismertetni egymással – jelentette ki.

Az ácsi barátok üzenetét Nyéki Tibor adta át, az anyaországiak ragaszkodását Tüzes-Bölöni Ferenc köszönte meg. Az ötvenedik életévüket betöltők részéről Kolumbán Zelma és Jakab János szólalt fel, s mondtak köszönetet mindazoknak – szülőknek, a falu közösségének, a tantestület tagjainak –, akik hathatósan hozzájárultak, hogy a felnőtt élet kihívásait sikeresen vehessék.

Pénteken a gyülekezeti házban bemutatták Markó Attila Az egyházi ingatlan-visszaszolgáltatás gyakorlata Romániában 1997–2016 című könyvét, a művelődési házban pedig fellépett a Kitörés zenekar.

Szombaton az ácsi Bakancsos Klub a játszótéren felállította az általuk hozott játékokat, és a helyi gyerekek rendelkezésére bocsátotta, este pedig az olaszteleki Hajnalcsillag és az erdőfülei Dobó néptánccsoport lépett fel a művelődési házban.

Vasárnap a közösségi házban a fennállásának harmincadik évét ünneplő Bakancsos Klub tevékenységét bemutató kiállítás volt megtekinthető, ingyenesen lehetett megnézni a Daniel-kastélyban az 1680 újratöltve című kiállítást, este Kenyeres Oszkárral, a Hazajáró honismereti műsor szerkesztőjével találkoztak, levetítették Császi Ádám 3000 számozott darab című filmjét, végezetül a templom előtti téren tábortűzzel és nótázással zárták a háromnapos ünnepséget.