Kitartással lesz eredmény

Cséki Péter bibarcfalvi gazdálkodó elsősorban juhgazdasága révén ismert, de tyúkokat is tart és kuvaszokat nevel. A Cséki Major élete nyomon követhető a Facebookon, így vásárlói láthatják, milyen körülmények közt nevelkednek az állatok és készül egy-egy termék – mutatta be a kerekasztal-beszélgetést követőknek a fiatal gazdát Benedek-Huszár Márta. 

Cséki Péter nem született bele a gazdálkodásba. Nem örökölt sem gazdaságot, sem földet, sem gépet, viszont helyette kapott egy – nevezzük úgy – készséget vagy adottságot: az állatok és a természet szeretetét. Gyerekkorában postagalambokkal foglalkozott, a szomszédoknál, ha megengedték, tehenet fejt minden este, aztán, amikor kiderült, talán mégsem a másik nagy szerelméből, a labdarúgásból fog megélni, Kolozsvárra ment, hogy állattenyésztési mérnöknek tanuljon. Nem volt egyszerű, mert úgy ment oda, hogy nem tudott egy szót sem románul, aztán könyvekből és „nyekeregve” kellett pótolnia hiányosságait. A honvágya nagy volt, kéthetente haza is járt. 

Állattenyésztői pályája spontán módon kezdődött. Előbb két bárányt vett, hogy a kertet lelegeljék. Aztán kilencre nőtt a számuk, földeket kezdtek bérelni, gereblyével, villával szénát csináltak nekik. Közben tavasszal és ősszel kijárt Svájcba dolgozni, a megkeresett pénzét befektette „az itthoni gondolataiba”.
Jövendőbeli feleségével, Laurával leültek megbeszélni, legyen-e az, hogy néhány évet lehúznak külföldön, majd a pénzt befektetik itthon, vagy a gazdálkodást folytatják erejükhöz mérten. Végül úgy döntöttek, mivel már elég sok földet béreltek, azt nem hagyják és maradnak. Azért szorgalmazta a maradást, mert akaratos ember, sok benne az elszántság, feladni, meghátrálni nem szeret.

Akárcsak a felsőrákosi Szőcs András, ő is sokat köszönhet szomszédainak és falustársainak, akik szükség esetén készek voltak segíteni. Jó tanácsra főleg gépészetből volt szüksége. Ma sem tartja magát jó traktoristának, de már elboldogul – mondotta. 

Az első pályázatát 2017-ben tette le, majd a sikertelenség ellenére sem ment el a kedve, folyamatosan részt vett a kiírásokon, aztán 2021-ben fiatal gazdaként támogatást kapott. Azóta még nyert, legutóbb egy nagyobb pályázaton gépeket. 

Mivel úgy véli, hogy az itthoni körülmények közt bevált állatok tenyésztésével érdemes foglalkozni, magyar fajtákat tart. Kovásznai vörös pofájú berkéből négyszáz juh körüli az állománya. Számukra hét éve búzát termel. A búzás földre soha műtrágyát nem tett, nem is permetezte, a magokat visszaveti. A termés így kisebb, mint másképp lenne, de legalább tudja, mit ad az állatainak. Igencsak sajnálja, hogy a törökbúzát nem tudja hasonló feltételek mellett termeszteni. 

Több éven át csirkét nevelt eladásra, majd egyszer, amikor túl sok kakas lett, vágással is próbálkoztak. Vitték a környékről bejelentkezett ismerősök így is, úgy is. Most mégis ideiglenesen felhagyott ezzel, és csak a család részére tart csirkéket, mert a közbirtokosság elnökeként arra most nincs ideje.

„Igyekszünk minden körülmények között minőségi terméket előállítani. Így van ez akkor is, ha almalevet, akkor is, ha juhtermékeket árulunk. A bárányaim jelenleg exportra mennek, de a cél az, hogy törzstenyészet jöjjön létre, és húsként eladva tudjam hasznosítani őket. Elsősorban itthon, a környéken. Ehhez a Jóisten áldása nemhogy szükséges, de nélkülözhetetlen lesz. Nem mondom, hogy mi nem hibázunk sohasem, de megállni nem lehet, mert úgy a mínuszok megmaradnak, ám ha tovább dolgozunk, megmarad a siker lehetősége. Arra buzdítok mindenkit, akinek hozzám hasonló gondolatai vannak, ne adja fel, mert úgymond a semmiből is lehet kézzelfogható eredményt elérni. Természetesen nem egyik napról a másikra, de sok munkával, kitartással van benne lehetőség” – mondotta Cséki Péter.

Sajt Uzonkafürdőről

Bodor Jakab arról nevezetes, hogy Uzonkafürdőn teheneket tart, azok tejét igényesen feldolgozza, a nyertes pályázatoknak köszönhetően pedig folyamatosan fejleszt. A vidékfejlesztési kiírásokat lehetőségként élte meg, és nyitott volt az újra: nyert, mint fiatal gazda, aztán gépparkját fejlesztette egy másik pályázattal, sajtműhelyét szerelte fel technológiával. Cséki Péterrel és más gazdákkal szövetkezve léptek fel, hogy a gépparkjaikat tovább fejlesszék, és Erdővidéken ő az egyetlen, aki értékesítési pályázaton is sikert aratott – ajánlotta a nézők figyelmébe a sajtkészítőt Benedek-Huszár Márta.

Bodor Jakab életének kezdeteiről szólva elmondta: tanyán nőtt fel – a legközelebbi ház egy kilométerre volt –, így egész gyerekkorát mezőn és állatok közt töltötte, gyakran járt teheneket és kecskéket legeltetni. Felnőve, a tej alacsony ára miatt arra kényszerült, hogy tanult szakmájában, villanyszerelőként hét évet dolgozzon. A jó barátok ösztönzése volt az, ami visszakanyarította az állatokhoz. 

Családjának nyolc tehene, néhány régi gépe, egy bolgár és egy Fiat traktora volt. Az első évben egész nyáron szénát készítettek. Amikor a legalkalmasabb volt az idő, a gépek elromlottak, amire megjavították, jött az eső, a fű elvénült, és még akadt bőven kínlódásra okot adó dolog. El is gondolkodott: vagy abbahagyja, vagy fejleszteni fog, mert így tovább nem mehet. A pályázásra a szükség vitte rá. 

Ő is félt a pályázástól és a vele járó ügyintézéstől, de kénytelen volt belevágni. Első alkalommal, 2011-ben vissza is utasították, de újra megpróbálta. A kezdeti sikernek köszönhetően vásárolhatott némi területet, néhány régebbi gépet és fogott neki feldolgozni a tejet. Következő lépésként gép-, aztán technológiai fejlesztésre pályázott. Az új felszereléseknek hála, azt a minőségi takarmányt, amivel régebb egész szezonban dolgoztak, most jóformán néhány hét alatt termelik meg.

Tisztán, természetesen

A fejlesztések azért fontosak, mert csak azok révén lehet igazán tiszta környezetben feldolgozni a tejet úgy, hogy továbbra is minden jó tulajdonságát megőrizze. „Az ipari technológiában pasztőrözik, s utólag tesznek bele baktériumokat és különböző ásványi anyagokat. A kérdés csak az, hogy mit tud ezzel kezdeni a szervezet. Mert egyáltalán nem biztos, hogy annak ellenére, hogy a baktériumok és ásványi anyagok benne vannak, a szervezet fel tudja venni és hasznosítani tudja azokat. Nekem az a célom, hogy a tejben lévő enzimek, emésztést segítő hasznos baktériumok megőrződjenek” – mondotta.

Ezt a cél szolgálja a gépparkfejlesztés is – magyarázta a fiatal szakember. Ha például olyan kaszát tud beszerezni, amely simán levágja a füvet, akkor a szénába nem kerül olyan anyag, amelytől puffad a tehén vagy romlik a tej. Ezért ragaszkodik ahhoz is, hogy csakis szénát kapjanak az állatai, és például répaszeletet ne, mert az megérződik a sajt ízén. Bodor Jakab úgy véli, inkább legyen kevesebb a tej, de kiváló minőségű, mert csakis a legjobb alapanyagból lesz finom és jól eladható sajt. „Sok kliensünk van, aki kimondottan azért veszi a sajtokat, mert még ha laktózérzékeny, akkor is el tudja fogyasztani. Az érlelt sajt három hónap után elveszti a tejben lévő laktózt, és így a gyomorban könnyen emészthetővé válik.”

Tanulni kell, pályázni érdemes

Hogyan lehet valaki sikeres a mezőgazdaságban és a termelésben? 

Bodor Jakab úgy véli, az előtte felszólalók mindegyikének igaza van, amikor azt mondták, aki szeretne belevágni a növénytermesztés és/vagy az állattartás bármely szeletébe, az tegye meg. Tegye meg, mert tanulással és némi kezdeményezőkészséggel sikereket lehet elérni a mezőn, az istállóban, de még pályázatot írva az irodákban is. Neki szinte kizárólag csak jó élménye volt a megyei kifizetési ügynökségnél és a pályázatírókkal is. 

Ha régebb az úton haladva meglátott egy-egy jobb mezőgazdasági „vasat”, rögtön felötlött benne: jó lenne, ha neki is olyanja volna. Igaz, azóta eltelt néhány év, de ma már – csak, mert kitartott – sokkal jobb és nagyobb gépparkja van, mint álmodta valaha. Ha neki sikerült, minden bizonnyal másnak is sikerülhet – mondotta az uzonkai sajttermelő.