Friss hír: az Európai Bizottság sajtóközleményben sürgette a tagállamokat, lépjenek fel az egyes régiókban jószágra és emberekre veszélyt jelentő farkasfalkák ellen. Kiemelik, hogy a farkasok visszatérése az Európai Unió olyan régióiba, ahol hosszú ideig nem voltak jelen, egyre gyakrabban vezet konfliktusokhoz a helyi mezőgazdasági és vadászati közösségekkel, különösen ott, ahol nem alkalmazzák teljes körűen a haszonállatok elleni támadások megelőzését célzó intézkedéseket. A brüsszeli testület felszólított minden érintett felet és hatóságot, hogy szeptember 22-ig nyújtsanak be a farkasállományra és annak kezelésére vonatkozó naprakész adatokat. Ígérik azt is, az összegyűjtött információk alapján a bizottság új javaslatot dolgoz ki, amely módosíthatja a farkasok védett uniós státuszát, aktualizálva a jelenlegi jogi kereteket.

A farkas őshonos fajként Európa természeti örökségének szerves részét képezi, és fontos szerepet játszik az európai ökoszisztémákban. Az élőhelyvédelmi irányelv értelmében a legtöbb európai farkaspopuláció szigorú védelmet élvez.

Fellélegezhetnénk, végre a nagytiszteletű brüsszeli urak, hölgyek is felmérték, hogy az emberélet, a haszonállatok, termények sorsa fontosabb a vadállatokénál, és adott esetekben, egyes régiókban a szigorú védelmi szabályok egyes vadpopulációk ellenőrizhetetlen túlnövekedéséhez vezettek. Talán végre Romániában, Székelyföldön is fontosabbakká válnak az emberek a medvéknél és ésszerűbbé válik az elzöldült szemű állatvédelem. Mielőtt azonban pezsgőt bontanánk, érdemes továbbolvasni a hírt: tavaly decemberben az Euractiv brüsszeli hírportál arról írt, hogy a németországi Hannoverben hivatalos kilövési engedélyt adtak ki egy farkasra, miután az megölte az EB-elnök Dolly nevű öreg pónilovát. Ursula von der Leyen tehát azért kelt ki a farkasok ellen, mert házi kedvence vált áldozatukká. A probléma rögtön elsődlegessé vált és európai szinten orvosolandóvá.

Úgy tűnik, érdemes lenne megfontolni, hogy néhány medvét telepítsünk az EB elnök otthonának környékére. Ha ott kezdenek garázdálkodni, embert, állatot sakkban tartva, ha letépik kerítését, megtámadják kedvenc kutyáját, ráijesztenek kocogó gyermekeire, barátaira, talán felülvizsgálják a túlméretezetté vált medvepopuláció veszélyes egyedeinek kilövését is. Talán a székelyföldiek, a romániaiak élete is fontossá válik, egy európai bizottsági közlemény témájává.

És ha a németországi EB-elnök néhány őshonos kisebbségivel is találkozna, személyesen megismerné gondjaikat, nehézségeiket, megtörténhetne, hogy nem söpörné le olyan könnyedén polgári kezdeményezéseinket, s nem csak Ukrajna, az ukrán nép védelme, de az ottani kisebbségek sorsa is fontossá válna, esetleg az erdélyi magyarságé is. Persze úgy tűnik, ehhez inkább a szívére, nem az értelmére kellene hatni, és mi nem vagyunk farkasok által megtámadott kedvenc pónilovak.