Szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján zsúfolásig telt Zalánpatak római katolikus temploma, majd azt követően a település kultúrotthona. Az alig 90 lelket számláló Zalánpatakon több mint 140 fő gyűlt össze megünnepelni égi édesanyánk születésének ünnepnapját, és leróni tiszteletüket a település jeles embere, az egy évvel ezelőtt elhunyt Préda Jenő bácsi előtt.
Immár közel három évszázada, Kisboldogasszony napja Zalánpatak legszentebb ünnepe. Ugyanis az üvegfúvó ősök az Ő tiszteletére emelték római katolikus templomukat. Az 1863-ban épült templomocska padjai teljesen megteltek máriás lelkületű hívőkkel, sokan a padsorok mögött állva hallgatták Bátor Botond hargitafürdői pálos szerzetes atya szavait. Zalánpatak ünnepére a helyiek mellett hazalátogattak a zalánpataki elszármazottak, de Mikóújfaluból és Magyarországról is érkeztek zarándokok.
A település ünnepe a búcsús szentmisét követően a kultúrotthonban folytatódott, ahol a Zalánpatak Falumúzeumért Egyesület szervezésében Nekem a muzsika gyógyszer címmel zenés, vetített képes műsorral emlékeztek meg a 93 éves korában elhunyt Préda Jenő bácsiról, a település zenekarának egykori prímásáról. „Amikor én reggel, délben, vagy este eléveszem a hangszert, zenélni kezdek, én annyira feltöltődök a zenével, hogy minden el van felejtve. El van felejtve, hogy rosszul működik a szív, el van felejtve a rossz közérzet. Elékapom a muzsikát, elkezdek egy nótát muzsikálni, amikor elvégeztem, helyre vagyok jőve. Nekem a muzsika, a zene gyógyszer” – vallotta Préda Jenő bácsi.
Az esemény házigazdájaként Jenő bácsit méltattam: „Minden kornak megvannak a maga lámpás emberei, olyan emberek, akik zord, sötét időkben kezükbe veszik a lámpást, és elől nagy hóban törik az utat, a mögötte haladók pedig, követve a fényt, az általuk kitaposott nyomba lépegetve tartanak előre. Ilyen lámpás embere volt Zalánpataknak a matuzsálemi kort megért Préda Jenő bácsi, aki hosszú évtizedeken keresztül volt Zalánpatak kulturális életének mozgatója, szervezője. Ezekben az időkben nem volt olyan színdarab, bál, megemlékezés, ünnepi műsor, családi vagy baráti összejövetel, ahol fel ne csendült volna Jenő bácsi muzsikája. Azt mondják a bölcs emberek, nem mindegy, hogy az idő elmúlik vagy eltelik. Amikor múlik, akkor csak elszalad mellettünk, anélkül hogy észrevennénk. Ám ha telik, akkor tartalommal, nemes célokkal, és azok teljesítésének örömével telítődik. Így telt el Jenő bácsi hosszú életútja is, tartalommal, és nem nyom nélkül.”
A méltatást követően Szotyori Angéla Gizella, Málnás község polgármestere köszöntötte a jelenlévőket és emlékezett meg Jenő bácsiról. Préda Jenő bácsi a 2000-es évek hajnalán gondolt egy nagyot, hóna alá kapott egy kazettafont, bekopogott az akkor még élő zalánpataki nagy öregekhez, és megénekeltette őket. Hét darab hangszalagot hagyott az utókornak, amelyek többek között olyan egykori idős emberek nótáit őrzik, mint Karácsony János, János úrét, Bogdán Viola néniét, Kádár Ilona, Préda Iluska néniét, és Pusztai Elzika néniét. „Fontos kiemelnem, hogy ezek nem művészi alkotások, ám nekünk, zalánpataki embereknek, akik ismertük ezeket az öregeket, nagy jelentőséggel bírnak, mert a reszkető, elcsukló hangoktól kinek ne jutna eszébe János úr humora, Viola néni mosolygós arca, Préda Iluska nénénk önzetlen segítőkészsége, vagy ki ne idézné fel azt az alázatos, imádságos lelkületű Elzika nénit” – hangzott el az előadás folyamán, majd egy-egy részlet is lejátszásra került a hanganyagból, amelyet hol sírva, hol nevetve hallgatott végig az érdeklődő közönség.
A műsor részeként a Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett István Ildikó népdalénekes és barátai szórakoztatták a közönséget, felidézve a régi idők mulatságait. Zalánpatak ünnepét Kovászna Megye Tanácsa, Málnás Község Önkormányzata, a Communitas Alapítvány és a Zalánpataki Tekse Erdő- és Legelőtulajdonosi Egyesület támogatta. Az ünnepi műsor agapéval zárult.
Préda Barna
