A diákok és a tanári kar elsőként a Szentháromság-templomban szentmisén vett részt, majd a patinás iskola főbejárata előtt kezdetét vette az ünnepség, amelynek első mozzanata a homlokzatra elhelyezett új névtáblák leleplezése volt. Nagy Tamás, az iskola tanára köszöntött mindenkit, akinek „fontos a Nagy Mózes múltja, jelene és jövője, aki hisz abban, hogy ma is létezik az, amit úgy hívunk: Nagy Mózes szelleme”. Elmondta: a múlt felidézése és átörökítése nélkül nem lehet jövőnk. „Így intézményünknek sem lehet jövője a múlt értékeinek őrzése, említése nélkül. Iskolánk ma új nevet kap, pontosabban: régi-új nevet. Hiszen 120 éve, 1903-ban kapta azt a jogot, hogy főgimnázium lehessen, és ma, 2023. szeptember 11-én iskolánkat erre a névre kereszteljük újra. Mától a tanintézet a Nagy Mózes Főgimnázium nevet viseli, és ez a név áll a főhomlokzaton” – mondotta, majd ezt követően Bejan András igazgató és Kallós Zoltán, az oktatási minisztérium államtitkára leleplezte a két új táblát. A névadáson Lászlóffy Aladár versét Rancz Ilka szavalta, Bartók Hunor diák dalt adott elő. 

Ezt követően a diákok az udvarra vonultak, ahol kezdetét vette a tulajdonképpeni tanévnyitó, amelyen az önkormányzati vezetők mellett részt vett Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Dávid Sándor, az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezetének elnöke, valamint számos meghívott, köztük más iskolák képviselői is.

A legkisebb diákokat a végzősök kísérték be az udvarra, az ünnepi beszédek előtt az előkészítő osztályosok rövid előadása hangzott el.

Elsőként Bejan András igazgató szólt a jelenlévőkhöz. „Rendkívüli tanévnyitó a mai. Mert nem csak egy új iskolai tanév kezdetét jelenti, hanem iskolánk történeté­ben egy nem mindennapi esemény. Mi ma itt egy iskolatörténeti pillanat részesei vagyunk. De mi is az a múlt, amit tisztelnünk kell? 343 évvel ezelőtt Nagy Mózes minorita szerzetes Esztelneken iskolát alapított, majd 16 év után beköltöztek Kantafalvára, és elkezdődött annak a szellemi tápláléknak az elültetése, amelyre oly nagy szükség volt e vidéken” – idézte fel az iskola történetét az igazgató, aki a névadás körülményeire is kitért (erről bővebben beszámoltunk lapunk szeptember 7-i számában – a szerk.).

A következő felszólaló Bokor Tibor polgármester volt, aki maga is tíz éven át állt az intézmény élén. Az elöljáró szemlátomást meghatódva elmondta: nem túl szentimentális ember, de amikor ennek az iskolának az udvarán áll, akaratlanul is elszorul egy picit a torka. „Hiányzik... Hazudnék, ha azt mondanám, nem szeretem a mostani munkámat, de az igazi hivatásom mindig a tanítás lesz, és ha egyszer újrakezdeném, csak a Nagy Mózesben képzelem el magam” – mondotta, hangsúlyozva, hogy saját élményeinél sokkal fontosabb üzenettel bír a nap. „Százhúsz év után ismét felvette a főgimnázium nevet a Nagy Mózes-iskola. Fontos mérföldkő ez Kézdivásárhely, a kézdivásárhelyi oktatás, a város közösségi és kulturális életében. Ez nem csak egy cím: ez elköteleződés, hivatástudat, kitartás és hűség. Miért használom ezeket a szavakat? Mert ez az iskolaközösség ezt mind szem előtt tartotta, amikor belevágott a folyamat elindításába. Kiharcolni, megszerezni valamit sosem egyszerű dolog. Ehhez kellenek a fent felsorolt erények. Ezért gratulálok az iskola vezetőségének, hogy bevállalták, megtették, majd véghezvitték ezt a fontos lépést” – tette hozzá.

Az ünnepi felszólalók között volt Kallós Zoltán államtitkár, beszédet mondott Kiss Imre főtanfelügyelő is, majd Vargha Béla kézdi-orbaiszéki főesperes adta áldását a jelenlévőkre.

Az eseményen közreműködött az iskola zenekara, majd az első óra megkezdése előtt a diákok a szokásos körtáncot is megejtették. Az iskola előterében kis kiállítást is meg lehetett tekinteni: egy könyvekkel körbebástyázott íróasztal mögött egy ferences rendi szerzetesruhát lehetett megtekinteni, ugyanakkor a főgimnázium első, 1903-ban érettségizett tanulóinak a tablója is ki volt állítva.

Az iskola egyébként új aligazgatóval, Nagy Judit tanárnővel kezdte meg a tanévet, elődje, Rancz Teréz objektív okok miatt lemondott a tisztségről.