Mert a következőkben Magyarország miniszterelnökéről (is) fogok beszélni. Róla, aki egyre inkább nemcsak európai, de világtényező is kezd lenni életünkben, lásd a minapi Tucker Carlson készítette interjút, amelynek nézettsége rekordokat döntöget. Miért? Mert sajnos egyre ritkább a mai politikában, hogy valaki néven nevezi a dolgokat, nyíltan, köntörfalazás nélkül beszél hagymázas gőzökkel teli mindennapjainkról úgy, hogy közben megoldást is kínál. Közben meg tudja, milyen kis nemzet és még kisebb ország vagyunk, ám ezt a tényt nem a Kovács László-i „merjünk kicsik lenni” értelemben használja, hanem a régi magyar „kicsi a bors, de erős” szólásnak megfelelően. Közben meg végig érezhetően istenhívő és keresztény marad, sőt, e „jellemvonásunk” mundérjának becsületét védi derekasan. S de jó, hogy így nyilvánulnak meg más vezetőink közül is sokan, lásd a köztársasági elnök asszonyt vagy a Magyar Országgyűlés elnökét.

És itt érünk el a címbéli felvetéshez. Mert méltó és igazságos az az elismerés, ami mindezért az állam és a nemzet egyes számú vezetőjét övezi. De – kérdezem – arányos-e ehhez annak a munkának a nagysága és minősége, amit a hátországa végez? A hátország alatt pedig a külképviseletektől az itthoni vezetőkön túl saját magunkat is értem. Azaz nézői vagy cselekvő résztvevői vagyunk-e korunk forrongó történelmének? A szekéren ülünk, szidjuk a kocsist meg a lovakat, vagy toljuk, húzzuk azt a legjobb tudásunknak, erőnknek megfelelően? Legalább itthon megpihenhet-e a miniszterelnök annak tudatában, hogy biztonságos háttere van? Szolgál-e a miniszter vagy uralkodik? Megéli a hitét a spirituális hátteret biztosítani szegődött, vagy fröccsözik, azaz bort iszik és vizet prédikál? S mi, a kisemberek, itt, helyben példaértékűen cselekszünk-e mindennap?

Súlyos kérdések. Ám az egész csak így működik. Arányosan. Hogy ettől még messze vagyunk, az biztos. De valami elkezdődött. Mert lassan „teuton és labanc” utcák vannak a Balaton környékén. Azaz német, osztrák és más nyugat-európai nyugdíjasok települnek hozzánk, mert itt béke és biztonság van, mert itt meg tudnak élni nyugdíjukból, mert itt még rendeltetésüknek megfelelően használják a templomokat. Vagy most épp aktuálisan megtartják rangos felminősítésünket az erre szakosodott nemzetközi cégek.

A méltó és igazságos rendben tehát. Az arányosságra meg mint szemünk fényére nekünk kell vigyáznunk. Szóval, cselekedettel és mulasztás nélkül.

Borítókép: Facebook / Orbán Viktor