E megnyugtatónak szánt nyilatkozat azonban több kérdést hagy nyitva, mint ahányat megválaszol. Az első mindjárt az, hogy miért jobb az ingyenpénznél a bankhitel, amikor Románia vészesen dagadó adóssága máris óriási teherként nehezedik a költségvetésre, és ennek megbillent egyensúlya miatt csak egyre magasabb kamatokkal vehet fel újabb kölcsönöket a kormány. Ezt a témát Ciolacu gondosan kerüli, és megvan rá a jó oka. A helyreállítási alapban megpályázható, vissza nem térítendő támogatások ugyanis feltételekhez kötöttek, és ezeket a vállalásokat – köztük a nyugdíjrendszer reformját és az államapparátus karcsúsítását – a kormány még mindig csak ígérgeti, a megvalósítás valahogy mindig elmarad. Ezt azonban nem lehet bevallani, így hát arra hivatkoznak, hogy 2026 végéig nem lehet minden tervezett építkezést befejezni. Ám ez csak kicsit szalonképesebb magyarázat, hiszen adódik a következő kérdés: miért számít ritka kivételnek ebben az országban egy határ­időre elkészülő beruházás? Mi a szerepe a kormánynak, az adminisztrációnak abban, hogy minden munkálat a végtelenségig elhúzható? És mit kell tenni azért, hogy ne így legyen, hogy ne veszítsünk el ennyi támogatást most, hogy később ne kelljen az unokáinknak is kamatot fizetniük azért, hogy a kivételezettek megtarthassák zsíros állásaikat és speciális nyugdíjaikat? 

Erről kellett volna beszélnie egy felelős kormányfőnek. Ciolacu ehelyett közölte, hogy máris megkötöttek egy hitelmegállapodást, és a keserű pirula megédesítésére meglobogtatott egy újabb mézesmadzagot a modernizációs alapokkal. Szép összeg, 15 milliárd euró, csakhogy ez nem a miénk: hét ország versenyez érte, és fogadni lehet rá, hogy mások eredményesebben. Hiszen Románia azt a 80 milliárd eurót sem tudja mind lehívni, amit számára különítettek el a helyreállítási és más programokban: épp most mondott le hat kórház és több mint 2000 (!) iskola építéséről, bővítéséről, felszereléséről, mert rájött, hogy képtelen rá.

Egyébként nem ezek az egyedüli visszatáncolások, voltak és lesznek mások is; például az útépítéssel, vasútfejlesztéssel sem állunk jól, de csökkentették a környezetvédelmi, energiaügyi, fejlesztési, sőt, még a belügyi tárca PNRR-kereteit is. Nem tudjuk, mennyivel, mert kedvezőtlen adatokat nemigen hoznak nyilvánosságra a hatalmon levők, de az eddigi tapasztalatok alapján megkockáztathatjuk, hogy az egész modernizációs alap sem pótolná ezt a kiesést. Biztos csak az, hogy a kormányok később is találnak mentséget a saját tehetetlenségükre. 

Borítókép: Az új brassói tüdőkórház látványterve. Vágyálom marad. Fotó: Administratie.ro