Túl sok a lebomló hulladék

Ambrus József, a Kovászna Megyei Hulladékgazdálkodási Egyesület (ADI-SIMD) igazgatója a látogatás első helyszínén, a komposztáló állomáson elmondta: elérték a létesítmény százszázalékos kihasználtságát, és a kizárólag a városból származó lebomló hulladékból olyan minőségű komposztot sikerül előállítani, amit más anyagokkal keverve virágföldként is lehet értékesíteni.

Nagyon fontos ugyanakkor, hogy még a telep létrehozására uniós forrásokért benyújtott pályázatban leszögezték: vidékről lebomló hulladék az alapdíjat fizetők esetében nem kerülhet a lécfalvi létesítménybe mint komposztálandó vagy lerakandó, hanem azt a keletkezési helyen feldolgozzák. E szabályt eddig némi rugalmassággal kezelték. Ennek egyik oka az volt, hogy az államkasszába befizetendő úgynevezett körkörös gazdasági illeték – amit minden tonnányi lerakásra kerülő hulladék után fizetnie kell a hulladékgazdálkodási egyesületnek – elviselhető volt (80 lej), ám ez jövőre megduplázódik. Ez azért jelent komoly gondot, mert noha a komposztáló állomásra nem került a falusi településekről származó zöldhulladék, a háztartási (vegyes) hulladékba annál több, és jelenleg is magas az aránya. Ennek következtében a lerakásra kerülő mennyiség is nagy, ez pedig jövő évtől jelentős kiadásnövekedést jelent.

A számok igazolják, hogy nagyon sok zöldhulladék kerül vegyes közé: míg a komposztáló állomásra 7 és 8 ezer tonna közötti lebomló hulladék érkezik évente (ebből 5–6 ezer tonna komposzt készül), addig a lerakóba évente érkező 42 ezer tonna vegyes szemétnek mintegy ötven százaléka komposztálás helyett a lerakóba kerül.

Ambrus József rámutatott, hogy a körkörös illeték megduplázása miatti költségnövekedés a szolgáltatási díjra is kihat, és noha nem ez az egyetlen tényező, ami az árat befolyásolja, de egymagában már közel kétlejnyi áremelkedést jelenthet. A többi tényezőt is figyelembe véve félő, hogy a szolgáltatás ára annyira megugrik, hogy az már megfizethetetlen lesz az emberek számára – fogalmazott az igazgató.

Ennek megelőzése végett mindent meg kell tenni, s az egyik feladat, hogy csökkentsék a zöldhulladék mennyiségét a lerakásra kerülő szemétben. A hulladék begyűjtését végző vállalatok e hónap elejétől ezért ellenőrzik alaposabban, hogy vidéken mi kerül a háztartási szemétbe, és amennyiben nagy mennyiségű olyan lebomló hulladékot találnak benne, mint fű, széna, ágak, falevelek, nyesedék, nem szállítják el azt. Sokan állítják vidéken, hogy ők nem helyezik a lebomló hulladékot a háztartási közé, és szinte nem is szemetelnek, de ez nehezen hihető. „Lassan senki sem szemetel, mégis mi Lécfalván a gödörbe elhelyezünk évi 42 ezer tonna hulladékot, és ennek fele vidékről származó zöld, lebomló, aminek nem lenne semmi keresnivalója a vegyesben” – hívta fel a figyelmet Ambrus József. Az igazgató leszögezte: nem tisztességes, hogy akik betartják a szabályt – nagyjából nyolcvan százalék –, nagyobb díjat legyenek kénytelenek fizetni azok miatt, akik helytelenül gyűjtenek és gyakorlatilag ezt valahol a szomszédjaikkal is megfizettetik.

Ambrus József továbbá felhívta a figyelmet: nem arról van szó, hogy a begyűjtést végző vállalatok vidékről egyáltalán nem szállítanák el a lebomló hulladékot, de a feltétel az, hogy az ne a vegyesbe kerüljön, hanem a köztisztasági vállalatoktól vásároljanak erre a célra árusított zsákokat, és abba helyezzék el. Magyarán, a zöldhulladékot most is el lehet vitetni, de ezért többet kell fizetni, megvásárolva az erre a célra felkínált zsákokat.

Az igazgató a díjak várható változása kapcsán rámutatott, a körkörös gazdasági illeték csak az egyik, ami befolyásolja az árképzést. A műanyag palackok, fém italosdobozok esetében hamarosan bevezetendő országos betéti díjas visszaváltási rendszer a háromszéki hulladékgazdálkodást rosszul érinti, számítások szerint az újrahasznosítható hulladékokból befolyó bevételeiknek mintegy hatvan százaléka kiesik. Ez a kiesés pedig szintén befolyásolja a díj alakulását, továbbá más költségeik is folyamatosan növekszenek, az infláció rájuk is kihat. Díjnövekedésre mindenképp lehet számítani, de nem mindegy, ez milyen mértékű lesz. Erről nagyjából egy hónapon belül tudnak majd bővebbet mondani.

Szelektív gyűjtésben jól állunk

Hegyekben állnak a szétválogatott újrahasznosítható hulladékok a lécfalvi telepen, a csarnokban két váltásban lassan alig bírják az iramot, ezért szeretnék ismételten eloszlatni azt a városi legendát, hogy mindegy, mit hová dobunk, a telepen végül minden egy helyre kerül – fogalmazott a csarnok előtt Ambrus József. Háromszéken sikerült az újrahasznosítható hulladék több mint hetven százalékát begyűjteni és behozni a telepre. Amit az újrahasznosíthatóból nem tudnak eladni, azt Curtea de Argeșre szállítják, ahol elégetik, tehát semmiképp nem kerül a lerakóba – tette hozzá.

A csarnokban zajló munkáról Bartos Róbert, a válogatócsarnok vezetője elmondta, 44 személy két váltásban, 22 csoportra osztva válogatja szét a hulladékokat – műanyagok, papír, fém, üveg –, elsősorban az alapanyag, majd az összetétel, de szín szerint is. Sajnos, gyakran olyasmi is felkerül a válogatósorra, aminek semmi keresnivalója, így az elektronikai hulladékok – háztartási, telekommunikációs eszközök, elemek –, vagy éppen üveg. A nem odavaló hulladékokat eltávolítják ugyan, de ez veszélyezteti a szalag mellett dolgozókat is. Egy másik gond, hogy elég sok szennyezett (olajos, zsíros) újrahasznosítható hulladékkal is találkoznak. Sokszor nincs lehetőségük, hogy minden egyes ilyen szennyezett/fertőzött darabot eltávolítsanak, ezért arra kérnek mindenkit, hogy főképp a palackokat, dobozokat kimosva helyezzék el a szelektíven gyűjtött hulladék között.

Ami az értékesítési lehetőségeket illeti, Bartos Róbert és Siklódi Lóránt, a lécfalvi telepet működtető Eco Bihor Kft. helyi vezetője elmondta: a legnehezebben az elsősorban vegyszerek csomagolására használt műanyag palackokat tudják értékesíteni, de a tetrapack csomagolással is gondjaik vannak, amint egyes fém italos- vagy élelmiszerdobozokkal is. A legnagyobb kihívást a csomagolóanyagként használt műanyag fóliák jelentik, ezeknek évek óta nincs piaca.

Ambrus József ennek kapcsán megjegyezte, az értékesítés terén nem sikerült elérni a 75 százalékos küszöböt, azaz hogy az újrahasznosítható hulladékot ilyen arányban el tudják adni. Az egyik ok, hogy Romániában nincs feldolgozóipar az egyes hulladékfajták számára, illetve a piac is hullámzó a többi esetében.