A találkozón sor került kiscsoportos beszélgetésekre, közös szentmisére – amelyet szombaton Ilyés Zsolt, a sepsiszentgyörgyi Szent József-templom plébánosa mutatott be –, voltak közbenjáró imák, séta a gyönyörű környezetben, sportlehetőség várta a fiatalokat és a már régebb óta fiatalokat, esténként pedig lelki és szórakoztató programok, kötetlen beszélgetések zajlottak.

A Kommando Camp házigazdája, Gáj Nándor lélekmelegítővel fogadta a vendégeket, majd később kitűnő szakácsnak bizonyult az esti grillezés alkalmával. Sétán mutatta be a település érdekességeit, a régi kisvasút nyomait, s számos érdekességet mesélt a település múltjáról és jelenéről. De részt vett a kiscsoportos beszélgetéseken is, ötleteivel előbbre lendítve a jövőre vonatkozó tervezéseket. Hajdu Laura és András rapid randi játékkal segítette a résztvevőket, hogy egymásról több mindent megtudhassanak és feloldják az érkezés körüli feszültségeket. Az elcsendesedést imával a gyergyószentmiklósi Molnár Margit segítette, akire mindannyian felnéznek, mivel időskora ellenére számos lelkiségben aktívan tevékenykedik, és nagy természetbarát, EKE-tagként korát meghazudtoló lendülettel járja a hegyeket-völgyeket. A pénteki nap szabad találkozásokkal, Hangolóval és más társasjátékokkal ért véget.

A találkozót másnap reggel a négygyermekes, Sepsimagyaróson és Sepsiszentgyörgyön élő Parajdi Margit tornával indította, majd a sepsiszentgyörgyi Aczél Cecília reggeli imával folytatta. Meghívott szakember segített megérteni és feldolgozni a nehéz témát, mely mindennapi életünk része: Cosma István pszichológus, családterapeuta interaktív előadásában hangsúlyozta, fontos a cselekvés, nem szabad beletörődni, hogy a szorongás rabjaivá váljunk. A figyelmeztető jelzéseket észrevéve, ha nem tudunk kilépni belőle, forduljunk szakemberhez.

A Háló-találkozók egyik legjobban kedvelt eseménye a kiscsoportos beszélgetés, ahol védett környezetben, bizalmi légkörben mindenki elmondhatja gondolatait, meglátásait, tapasztalatait az adott témával kapcsolatosan. Így sok gyógyulás történhet, miként történt is. Erről tettek tanúságot a könnyek és a nevetések.

Molnár Margit: „Kiscsoportom és több társam egyöntetű véleménye, hogy minden jó volt. Jó körülmények között, szép környezetben, lélekhez-szívhez szóló szentmise és prédikáció, tartalmas program, élénkítő és vidámító játékok, imák, nagyszerű előadás, remek kiscsoportom, sétás ismerkedés a helységgel… Jó emberekkel, jó időben, jó helyen voltam. Kedvemre való, egygusztusú emberek társaságában mindig jól érzem magam a Hálóban. Mostani találkozónkon is ajándékként fogadtam a népes gyermeksereget, tiniket és fiatalokat. Nehezebb kérdés a Hogyan tovább? Mert feltétlenül szükséges a folytatás. Újfajta életvitel kezd kialakulni, és ehhez szemüvegcsere szükséges. Nem hiába került napirendre a műhelymunkán a pénz és az emberi-személyiségi minőségek kapcsolata. Kell-e pénz ahhoz, hogy jó és szellemileg-lelkileg-tudatilag képzett emberré növekedjünk? Az első válasz zsigerből jött: nem! De jobban belegondolva, bizony igen! A legtiszteletreméltóbb szentjeinknek is lakni, létezni, elég jól élni stb. kellett ahhoz, hogy megvalósíthassák önmagukat és segíthessenek másokat. Be kell építenünk a módszereinkbe és személyiségünkbe is az igét: »kérjetek és megadatik«, kopogtassatok. Biztonságot adjon a tudat, hogy jó dologra kérünk segítséget a többletből. Nehéz nekem, mert még segítséget sem tudok kérni erős szorongás nélkül, hogyan kívánjak bármit is a többletből? Egyetlen mankóm az, hogy közösségért tenném. Kiscsoportom szeretné, hogy induljanak férfiaknak szóló programok, ahol a fiúgyermekek tanulhassanak a férfiaktól… és párhuzamosan persze női program is legyen. Kívánjuk, hogy játékok mindig legyenek, még karaoke is. Továbbá indulhatna Háló-iskola. Mindenki tud valamit, és itt alkalma lenne továbbadni, akár online is, hasonlóan az imaórához. Szeretnénk, hogy legyen téma a konfliktusmegoldás, főleg a fiataloknak, de mindenkinek jól jöhet. Hálát adok Istennek, és köszönöm minden szervezőnek és segítségnek, hogy életemhez tartozik a Háló.”

A délutáni műhelymunkát Kerekes István János (becenevén Mókus) szervezetfejlesztő, tréner vezette. Nagy empátiával, odafigyeléssel vezette rá a hetvenfős csoportot a pénzhez való helyes viszonyuláshoz, a Hálóban megtalálható értékekre és az ezek közti összefüggésekre. A gyerekekkel és ifikkel a gyergyószentmiklósi Szabó Enikő „gyermekfelügyelő”, a tábor egyik szervezője foglalkozik évek óta, aki empatikus ráfigyeléssel, hozzáértéssel készül mindig lefoglalni a fiatalságot, amíg a szülők más helyen előadásokkal, kiscsoportokban vagy szabad beszélgetésekben töltődnek. Férjével, Szabó Lóránttal együtt az erdélyi Háló alapembereinek számítanak.

A szombat este fergeteges karaoke­partival ért véget, amelyen teljesen felszabadult a társaság. A karaoke japán vegyülékszó, jelentése: „üres zenekar” (az oke az angol orchestra, ókeszutora rövidülése). Lényege, hogy egy zeneszámot az eredeti előadó helyett valaki más énekel. Öröm volt látni, ahogy a szorongás, szomorúság átalakul, együtt bulizik idős és fiatal. Jutalomként, ráadásként a Gelencén élő Ilyés Anita és férje, László által készített ropogós kürtőskalácsot kaptak.

A csíkszeredai Adorján Teréz számára ez a találkozó egy újabb felemelkedést és ajándékot jelentett. „Felemelkedés fizikailag a hegyre, még közelebb lenni az Istenhez, felemelkedés lélekben a találkozások, beszélgetések által. Ajándék, hogy eljuthattunk erre a csodás helyre, csodás emberekkel találkozni és lelkileg gazdagodva újból hazatérni, hogy egy következő útra legyen, ahonnan elindulni és további fizikai/lelki találkozásokban részt venni. Hála és áldás mindenkire!”

Parajdi Margit így élte meg a találkozót: „Az erdélyi, ezen belül a székely emberekről köztudott, hogy a jól bevált utakon járnak. Nehezen megy számukra a változtatás. De vannak mégis, akik képesek a megújulásra. Néhányan közülük eljöttek az erdélyi Háló-találkozóra is. Úgy éreztem, ha mi itt, a Kárpát-kanyarulatban képesek voltunk nevetni a hagyományos családi rendszerben felismert negatív mintákon, értékét felfedezni a pozitívumainak is, tudatosítva ezek jó és rossz hozadékait, akkor életképes, fejlődőképes nemzet vagyunk. Ha nyitottak tudtunk lenni a változásra, akkor hiszem, hogy jó hely a Háló közösség, ahol tanulhatunk egymástól, egymásról. Fejlődhetünk testi-lelki és mentális egészségünket illetően. Egy olyan találkozón vehettem részt, amelyre sokáig szívesen, örömmel emlékezem vissza, az újabb kínálkozó lehetőségekre várva. Hálás köszönet a szervezésért. Nemcsak a csodaszép helyért, jó emberekért, megélésekért, játékért (méta közösen a gyerekekkel), a kacagásért (karaoke éjjelig), a tornáért, az önismeretért, a tanulásért, a lelkigyakorlatért és imáért. Csodaszép, színes füzér. Ki-ki nyakláncára annyit fűzött, amennyit szeretett volna vagy épp megengedhetett magának.”

A brassói magyar szórványból érkező családok mindig értékes gyöngyszemei a Háló-találkozóknak. Magyari Gyöngyvér és férje, Levente az egyik legrégebbi hálósok, lányukkal, Tímeával együtt, aki az ificsoport erdélyi vezetője. A Kató család, Csaba és Katalin később csatlakoztak gyerekeikkel, Hunorral és Szabolccsal Négyfaluból, majd Katalin édesanyja sem akart lemaradni tőlük. Ragyogó szemmel, feltöltődve ment haza, hiszen a karaokepartin nemcsak énekelt, hanem táncolt is egy középkorú hölggyel. Ők a legszebb példái annak, hogy a Hálóban három generáció együtt is jól érezheti magát.