Úgy néz ki, annyira elterjedt Romániában a kábítószer-fogyasztás, hogy már felesleges szigorítani a használatukra vonatkozó törvényeket, mert a végén úgy járunk, mint az Egyesült Államok az 1920 januárjától életbe léptetett szesztilalmi törvénnyel, amely teljesen megtiltotta a „részegítő italok” termelését, vásárlását és fogyasztását.
Csakhogy a dolog rosszul sült el, mert fellendítette a csempészkereskedelmet, a szervezett bűnözés soha nem látott méreteket öltött, pedig ezer ügynök ügyködött a felszámolásán. Csúcsra járt a korrupció, mindenütt titkos szeszfőzdéket működtettek, és mindenféle ártalmas, például metilalkohol tartalmú italokat adtak el, aminek sokan látták kárát, illetve pontosabban nem látták, mert megvakultak tőle. Így a prohibíció a bűnözés felemelkedését és országos méretűvé válását, a maffiacsoportok vetélkedését és a maffiózók egymás gyilkolását hozta magával. (Ez utóbbi nem is volt rossz a társadalomra nézve.) Aztán 13 év múlva visszavonták a törvényt.
Ezért mondom, hogy nálunk nem is érdemes szigorításokat bevezetni, mert már elég jól működik a csempészet, forgalmazás és fogyasztás, de nem az alkohol, hanem a kábítószerek esetében. Míg Amerikában a szesztilalom következménye volt a bűnözés fellendülése, mi már egy lépéssel előbb járunk, hisz láthatjuk, miként működik a kábítószerpiac és mennyi drogos autóvezető okoz halálos balesetet, hányan halnak meg túladagolásban. És hányan lehetnek, akikről nem is derül ki, hogy be vannak lőve?
A forgalmazás egészen jól megy, csak bandaháborúk nem alakultak még ki, de előbb-utóbb azokra is lehet számítani.
A múlt héten tartóztatták le a Fildas gyógyszeripari cég alkalmazottját, akinek azzal kellett volna foglalkoznia, hogy megsemmisítse a lejárt szavatosságú gyógyszereket. Az illető a kábító hatású gyógyszereket nem semmisítette meg, hanem egy dílernek megrendelés alapján eladta. Ezek a gyógyszerek veszélyt jelentenek használóikra, és nagyon hamar függőséget okoznak, de úgy látszik, hatékonyak, mert van rájuk vevő elég. Nekem is van mindenféle lejárt gyógyszerem, amelyeket be fogok szedni, hogy kárba ne vesszenek. (Ezt senkinek nem tanácsolom!) A most lebukott illető veszélyes és nagyon veszélyes kábítószereket ipari mennyiségben adott el. Így több tízezer fiola és tabletta fentanilt, oxikodont (ópium alapú, erős fájdalomcsillapítónak használják), morfiumot és egyéb bódítószert.
A gyógyszertárak azon panaszkodnak, hogy az állam nagy pénzekkel tartozik nekik, a kompenzált gyógyszerek árával vagy az árkülönbséggel. Ha engedélyeznék nekik a lejárt szavatosságú ópiátokkal való kereskedést, ráadásul recept nélkül, lehet, hogy anyagilag helyre billennének.
Amitől ennél is jobban félek, az most derült ki Iași megyében (Miroslaván), ahol egy „álomgyár” működött, amelyikben kannabisz tartalmú édességeket és olajokat, úgynevezett pszichoaktív hatást kiváltó termékeket gyártottak, minden engedély nélkül, amelyek szintén függősséget okoznak. Párologtatók és az abba járó „szerek” mellet gyártottak zseléket, édességeket, süteményeket, drazsékat. 121 házkutatásban 81 102 párologtatót, 3237 szopókát, 1316 doboz/zacskó zselét és egyebeket, valamint 300 ezer lejt, más valutákat, öt kiló ezüstöt s egy csomó más érdekes dolgot találtak.
A termékek címkéjén nem szerepeltek a nálunk tiltott anyagok. A gyárnak 4,2 millió lejes forgalma volt, és átlagban nyolc alkalmazottja. (Lehet, hogy termékeivel főleg a gyermekeket célozta meg, hogy azok aztán komoly felnőtt fogyasztóvá váljanak?)
Bár azon is lehetne gondolkodni, hogy a most bevezetésre kerülő pénzügyi szigorítások könnyebb elviselése érdekében e termékek, sőt, a kábítószerek használatát is engedélyezzék mindazoknak a mikro-, kis és közepes nagyságú cégek tulajdonosainak, akik érvágásként élik meg azt új intézkedéseket, amelyeket ezek hatása alatt könnyebben el tudnának viselni, hisz azok fájdalomcsillapítóként hatnak, sőt, meg is vidámodhatnak tőlük. Ezeknek ingyen is osztogathatná az állam a bódítószereket.
Különben ki tudja, milyen élelmiszerbe milyen függőséget okozó vegyszereket tesznek? Lehet, hogy ha nem volna ilyesmi bennük, akkor nem is kívánnánk meg, és nem lennénk például disznóhús- és kolbászfüggők, sőt, nem is kívánnánk az ételeket?
Borítókép: Pixabay