A sepsiszentgyörgyi Luka László közel nyolc évet dolgozott informatikusként Budapesten. Nemrég azonban úgy döntött, hazajön, itthon próbálja kamatoztatni az ott szerzett tudást, tapasztalatot. Honlapkészítéssel, webes szolgáltatásokkal foglalkozó céget alapított, egyelőre négyen dolgoznak ott. A mőségi munkát szeretnék meghonosítani, még akkor is, ha egyelőre a helyi piac nem feltétlenül igényli ezt.
A sikeres állásinterjú titka
Luka László 1996-ban érettségizett a Székely Mikó Kollégiumban. Ezt követően a Soros StrawberryNet Alapítványnál dolgozott rendszergazdaként. Érdekes volt, jól fizették ― édesapja mérnöki fizetésének a többszörösét kereste ―, egy év után azonban felvételizett, és bejutott a kolozsvári egyetem közgazdaságtan―informatika szakára. Ötéves egyetem volt, harmadév végére megunta, ezért összevonta az utolsó két évet. Mindig is volt benne vállalkozói kedv, barátjával azt tervezték, kidolgoznak egy programot, majd értékesítik azt. Közben azonban munkahely után érdeklődtek, barátja egy magyarországi céghez jelentkezett. ,,Az elején vonakodtam, de aztán gondoltam, én is megpróbálom" ― meséli a magyarországi kaland kezdetét. Az interjú érdekes volt: a tulajdonos Marosvásárhelyről jövet a feleki tetőn felvette, néhány szót váltottak, és már mehetett is Magyarországra. Igaz, Budapest külvárosába kerültek, az áthúzott táblától mintegy kétszáz méterre volt az iroda meg a lakás is, és még a minimálbérnél is kevesebbet, 40 000 forintot kerestek. De nem aggódtak különösebben, afféle dobbantóként tekintettek az állásra, és közben új munkahely után néztek. ,,Szerencsém volt, jelentkeztem egy álláshirdetésre, de teljesen nyugodt voltam, nem volt vesztenivalóm. Beszélgettünk egy férfival, kérdezett, válaszoltam, mondta, ez nem így van, elkezdtünk vitatkozni, és kiderült, nekem volt igazam. Ezzel fel is voltam véve." Ezután a béralkut ecseteli kacagva: kérdezték tőle, mennyi pénzt kér, mondta, a régi munkahelyén százezret keres, ennél több kellene. Hozzátette azt is, hogy erdélyi, jó munkabírású. Végül több mint kétszeres bért ajánlottak. ,,Úgy mentem haza, mint aki megfogta az isten lábát" ― idézi fel a történteket. Pedig nem volt könnyű dolga: php-fejlesztőnek vették fel, amihez egyáltalán nem értett. Szerencsére induló projekt volt, akkor verődött össze a csapat, az első napokban tanult, készült. ,,Amolyan józan paraszti ésszel tudtam ilyen-olyan tanácsokat adni, amelyek elviekben nagyon jók voltak, de a gyakorlatban nem tudtam volna alkalmazni őket. Gondoltam, egy-két hetet kibírok, legalább fél fizetést kapjak" ― meséli. Végül azonban beilleszkedett a csapatba, jó közösség alakult ki, nyugati munkakörülmények, mindenkit egyformán kezeltek, mindent megvitattak a munka során...
A hazatérés ösvényein
,,Nyolcévnyi munka után már kezdtem megunni Pestet, ekkor jött az ötlet, hogy hozzunk létre egy leányvállalatot, aminek már én vagyok a többségi tulajdonosa, itthon dolgozunk, itt építünk egy csapatot, és helyi munkákat is vállalunk." A hazajövetel okairól László elmondja: Pesten szép és jó, de egyszer csak megunta a rohanást, a zsúfolt tömegközlekedést, a szmogot, a mocskot. Igaz, hogy számos lehetőség van, egyszer azonban csak észrevette, hogy mind kevesebbet használ ki ezekből: az embereknek nem volt idejük, kedvük arra, hogy éljenek velük. Ritkán jártak kocsmába, moziba, úszni, színházba pedig főként akkor, ha a szentgyörgyi társulat vendégszerepelt, ráadásul lassan itthon is több lehetőség adódott, sőt, még a legújabb hobbi, a squashozás is lehetségessé vált. Ott is vannak barátok, de ritkán lehetett úgy időzíteni bármit, hogy mindenkinek alkalmas legyen. Persze, itt sem könnyű összehozni, de mégis más ― magyarázza. Hiszen itthon vannak a szülők, nagyszülők, kisebbek a távolságok. Lakást is lehetett volna venni Pesten hitelre, de a reális lehetőségek kimerültek új tömbházlakásokban, márpedig mindig is családi házról álmodozott. ,,Itt mégis van egy kis csend, közelebb vannak a hegyek. A kiskapu viszont megvan: ha úgy alakul, vissza tudok menni, van állampolgárságom, a munkaviszonyom is megmaradt" ― mondja.
Minőséget a munkában
Persze, itthon sem egyszerű. Szentgyörgy nem egy gazdag város, Brassóval összehasonlítva például kevés a működőképes dolog, ráadásul az emberek beleélik magukat abba, hogy ez rossz, és nem is lesz jobb. Gond a fizetőképesség: nem lehet reális áron dolgozni ― sorolja a nehézségeket. Tavaly alapították a Laudo Kft.-t, amely honlapkészítéssel, webbel kapcsolatos szolgáltatásokkal foglalkozik. Egyelőre négyen dolgoznak a vállalatnál. A minőségre törekednek, aminek viszont ára van, éppen ezért a helyi piacon nem könnyű érvényesülni. ,,Nem szeretnénk a középszerű termékeket népszerűsíteni, inkább a tapasztalatot kamatoztatnánk, az elismert technológiákat hoznánk be, a minőséget honosítanánk meg. Nem mindig a csili-vili megoldások, az ugráló képek visznek előre, hanem a jól elrendezett, ésszerűen felépített rendszerek, amelyek könnyen kezelhetőek" ― magyarázza. Nem akarják elhanyagolni az itteni piacot, de van egy szint, amely alatt nem vállalnak munkát, hiszen számos külföldi megrendelést is kapnak. Vállalják azonban, hogy olcsóbban dolgoznak, mint a külföldi megrendelőknek. A honlapkészítés mellett a másik szolgáltatásuk a webes kezelőfelületű vállalatirányítási rendszer, ez a cégek hatékonyságát növeli, könnyű használni, ügyfelek, folyamatok nyilvántartására szolgál. Próbálkoznak továbbá az amcastigat.ro szolgáltatással is, amely on-line értékesítőcégeknek szóló marketingeszköz. Közel egyéves tapasztalat után Luka László tudja, mit akar: továbbra is a minőségre fognak ráállni, látják, mit kell erőteljesebben folytatni. És a külföldi rendelések mellett tovább próbálkoznak a helyi piaccal is.