A Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság intézményén belül működő baróti Közösségi Szolgáltatási Komplexum a fogyatékkal élő gyermekek világnapján tizenkettedik alkalommal nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. A nyílt nap adta lehetőséggel a Baróti Szabó Dávid Középiskola diáktanácsának tagjai, civil szervezetek képviselői éltek, az eseményen jelen voltak mindazon személyek és intézmények is, akikkel a mindennapokban együttműködnek: a baróti kórház, a Laura Ház Egyesület képviselői, család- és fogorvosok.
A baróti főtér szomszédságában található intézmény udvarán Csog Gyöngyike intézményvezető üdvözölte az egybegyűlteket, a fogyatékossággal élő gyerekek nevelését és fejlesztését pedig közös ügyüknek nevezte. Az intézmény vezetője hangsúlyozta: az ő feladatuk az, hogy az egyedi, különleges figyelmet megkövetelő személyek szakszerű gondozásban, egészségügyi ellátásban, szakemberek által nyújtott fejlesztésben és oktatásban részesüljenek. Ha ezt a feladatukat jól látják el, a ma még hátrányban levő fiataloknak esélyük lesz beilleszkedni, megtalálni helyüket a közösségben.
Mint mondotta, nem könnyű a feladatot napról napra következetesen ellátni, de az ártatlan és kedves gyerekek szeretete, ragaszkodása nemhogy kárpótol, hanem jutalommal ér fel. „Kiváltságosak vagyunk, hogy mellettük lehetünk, hogy ismerhetjük őket, hogy részesei lehetünk életüknek, hogy ránk bízták őket” – mondotta Csog Gyöngyike.
Benedek-Huszár János polgármester a komplexum munkatársainak elhivatott munkáját köszönte meg, majd Tordai Árpád baróti református lelkész mondott áldást. A baróti intézménnyel folyamatosan kapcsolatot tartó látássérült Kolumbán Sanyika gitárjátékkal és énekkel kedveskedett a nyílt napon érdeklődőknek.
Az udvar sokáig volt gyerekhangtól hangos, észrevehetően örvendtek a vendégeknek és a színes szalagokkal, zászlócskákkal feldíszített tér látványának. A vendégeknek megadatott, hogy kicsit betekintsenek az ellátott gyerekek mindennapjaiba: szemüket bekötötték, így próbáltak meg vizet tölteni pohárba, mások hallássérültként igyekeztek megértetni magukat a világgal, vagy éppen kerekesszékben ülve kíséreltek meg közlekedni – egyik feladat sem volt egyszerű.
