Labirintussal gazdagodott a Szent Anna-tó környéke – adta hírül a Pro Szent Anna Egyesület a Facebook-oldalán. A szalmabálákból kialakított, a Mohos-tőzegláp mellett található útvesztő kicsiknek és nagyoknak egyaránt kínál kikapcsolódási lehetőséget. A tó nincs a legjobb állapotban, különféle intézkedésekkel próbálnak arra hatni, hogy a helyzet ne romoljon, hanem javuljon.
Ez egy ötéves elképzelés, már 2019 telén gondolkodtak azon, hogy a lengyelországi zakopanéi hólabirintus mintájára egy hasonlót létesítsenek a Szent Anna-tó környékén – tudtuk meg Dósa Elek Leventétől, a Pro Szent Anna Egyesület ügyvivőjétől. „Látszólag egyszerűnek tűnt, de az utóbbi évek hómentes időjárása nem tette lehetővé, hogy hóból építsük meg az útvesztőt. 2023 őszén azonban a területet tulajdonló közbirtokosság lekaszálta a helyet, a szénából bálák készültek. Akkor a közbirtokosság és a Pro Szent Anna Egyesület elnöke, Szakács-Czont Márton feltette a kérdést: mi lenne, ha a nagy mennyiségű bálából építenénk meg a labirintust: Korábban ugyanis azt vettük észre, hogy az összebálázott széna már eleve vonzotta a turistákat, sokan fényképezkedtek” – tudtuk meg az ügyvivőtől, aki érdekességeket is megosztott a tervezésről. „Amikor nekiálltunk tervezni, kiderült, hogy nem is olyan egyszerű dolog egy labirintust kitalálni, a modern technika eszközeihez nyúltunk, a mesterséges intelligenciát is bevonva a megrajzolásába. Utána következett, hogy a számítógépen elkészült rajzot gyakorlatba ültessük, ami szintén nem volt könnyű dolog, hiszen egy több mint 25 áras, a Mohos-tőzegláp melletti területet fedtünk le a bálákkal. „Az sem volt utolsó szempont, hogy vizuálisan is hasson, hiszen manapság elterjedtek a légi és drónfelvételek, így a levegőből is jól kellett kinéznie az útvesztőnknek” – magyarázta Dósa Elek Levente, aki szerint négy napot vett igénybe, míg a bálákat elrendezték.
A labirintuson még az utolsó simítások hátravannak, a medvék miatt villanypásztorral kell körbekeríteniük, az ügyvivő pedig múlt csütörtökön rendelte meg a tájékoztató táblákat.
A labirintus egy olyan felület, ahol nem csak egyének, hanem kiránduló diákok vagy óvodások csoportos foglalkozáson is részt vehetnek. „Nem csak bolyongani lehet, előre leszervezett módon, egyeztetés után lehetőség van például kincskeresést szervezni. Korlátlan lehetőségek vannak, kérdéseket lehet feltenni, a válaszokra a labirintusban kitett táblákon lehet rálelni. Ezt versenyszerűen lehet megoldani, a résztvevők összegyűjtik a válaszokat, s az nyer, aki kijut a labirintusból. Kitűnő tanulási lehetőség, ha harminc gyerekből öt megjegyzi, hogy mit eszik a medve, már az is előrelépés, úgy megy el a területről, hogy tanult is. Emellett a közösségépítési vonatkozása sem elhanyagolandó” – vélekedett.
A labirintus terveik szerint jövő tavaszig marad a helyszínen. A bálák nem időtállók, amikor átáznak, tönkremegy a széna. A következő vegetációs periódusra a területet felszabadítják. Belépőt nem szednek, becsületkassza van, aki úgy gondolja, hogy jól szórakozott, anyagiakkal is segítheti az egyesület további munkáját.
Munka pedig van
Ennek több vetületét is megosztotta velünk az ügyvezető, aki hangsúlyozta: a különböző intézkedéseket azért hozták, hogy a tavat megmentsék, megmaradjon az utókor számára. A tónál ugyanis az állagromlás mellett a medvegonddal, az értetlenkedő, piknikezni vágyó, akár a tópartra autóval lehajtani akaró emberekkel is küszködnek.
A medveproblémát részben sikerült orvosolni. „Júliusban láttunk látogatási időben utoljára medvét, ez annak köszönhető, hogy a tó környékén tiltott a piknikezés, így értelemszerűen nincs eldobálva, otthagyva ételmaradék. A medvék ugyanis az ételmaradékok miatt jelentek meg, de amint észrevették, hogy nincs táplálék, nappal nem igazán látni őket. Éjjel megjelennek, van köztük és az emberek között egy sajátos kapcsolat, ők nem zavarnak napközben, mi pedig megértjük, hogy ez az ő területük is. A látogatási idő november elsejéig 9--19 óra között van, télen 10--18 óra között lehet a tavat és a környékét felkeresni” – fejtette ki az ügyvivő, aki a tó állapotát, a kényszerintézkedések hátterét is vázolta.
„Parkolni most csak a kráternyeregben lehet, a tó közelében lévő parkoló soha nem megállóhelynek készült, hiába használták hosszú éveken keresztül annak. Az a megyei út kiszélesítése, semmi más. Ingyen szolgáltatásunk van az idősek, a mozgássérültek, az egészen pici gyerekek, a várandós nők és más érintettek számára: legtöbb egy kísérővel egy 8+1 személyes kisbusz viszi le őket az úton. Sokan azt mondják, hogy kettészakítjuk az ide látogató családokat, de meg kell érteni, nem lennénk kötelesek ezt a szolgáltatást sem nyújtani, a lehetőségeink pedig nekünk is korlátozottak” – vázolta, kiegészítve, hogy a legtöbb akadékoskodó a helyiek közül kerül ki, a távolabbi vidékekről érkezők elfogadják a rendszabályzatot.
A tó állaga a hetven éven át folyó intenzív fürdőzés és piknikezés miatt romlott meg. „A felelőtlenül szemetelők, a kis- és nagydolgukat a parttól nem messze végzők és a horgászni vágyók számára betelepített halak miatt a víz algásodni kezdett. Az ürüléket a tóba mosta az esővíz, a halak pedig pusztították az algák ellenségeit. El kellett kerülnünk, hogy a tóból posvány legyen. A tóhoz gyalog és biciklivel lehet bejutni, azokat megszólítjuk, akik több nagy csomaggal érkeznek, hiszen szemlátomást piknikezni készülnek. Persze egy szendvicset minden további nélkül el lehet fogyasztani továbbra is” – hangsúlyozta Dósa Elek Levente. „Természetmúzeumként működünk, kőmúzeumokba sem hajtanak be autóval. A világon egyedülálló ez a hely, sehol nincs olyan, hogy az ikerkráter egyikében nyolcvanhektáros tajgasarok, a másikban tó lenne. A kicsinyességünkön és kényelmünkön túl kell lépni, hogy a hetven évig strandként és piknikező helyként használt érték megmaradjon a jövő nemzedékének” – hívta fel a figyelmet.
A Mohos-tőzegláp esetében is van újdonság. „Az idén új tanösvényt alakítottunk ki, a második vízszemig egy kiszélesített, a talajtól negyven centi magasságban található pallón lehet eljutni. Egyelőre nem biztos, hogy a láp télen is látogatható lesz, lássuk, hogy alakul az időjárás. Amennyiben lehetővé teszi, akkor igen, hiszen az élővilágnak akkor is megvan a sajátos szépsége és érdekessége. Normálisan október 30-án lejár az idény” – mondotta az ügyvivő, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy mind Kézdivásárhelyről, mind Sepsibükszád irányából viszonylag jó útkörülmények között lehet eljutni a tengerszemhez. A Pro Szent Anna Egyesület tevékenységét a Facebookon és az Instagramon követhetik az érdeklődők.