Az egyesület vezetője, Cseresznyés Emília „a történet elindítóját, megálmodóját és megalkotóját”, a tragikusan fiatalon elhunyt Tóth Laura alakját idézte meg. Emlékezésében 1995-ig nyúlt vissza: a pszichológus a Cimbora Napközi Otthonban az akkori igazgatónő, Szőcs Anna támogatásával elindította a speciális csoportot. Azért szorgalmazta ezt, mert az előző években fogyatékkal élőkkel találkozott a napköziben, és megfogalmazódott benne a gondolat: szükség lenne egy helyre, ahol csak rájuk figyelnek, az ő igényeiknek megfelelő gondoskodásban és oktatásban részesülnek.

A terebélyesedő csoportnak nem volt egyszerű otthonra lelnie – idézte fel Cseresznyés Emília a kezdeti éveket. Voltak a katolikus egyház termében, garzonlakásos tömbház földszintjén, a művelődési ház öltözőjében, a református egyház imatermében, az inkubátorház egy nagy termében, mígnem a Listra Egyesület felajánlotta a lehetőséget, hogy költözzenek az ő házukba.

A későbbiekben azok számára, akik már kinőtték az óvodai oktatást, elindult a speciális iskola, aztán az a csoport is, amelyikben teljesen egyénre szabott és rugalmas programot állíthatnak össze a halmozottan sérült gyerekeknek.

Kezdetben nem volt semmilyen anyagi fedezetük, de folyamatosan akadtak, gyűltek támogatóik. Sokat köszönhetnek a megyei tanács volt és jelenlegi elnökének, Demeter Jánosnak és Tamás Sándornak, helyi szinten Nagy István, Lázár-Kiss Barna András és Benedek-Huszár János polgármestereknek, Balázsi Dénes bardoci elöljárónak, Szakács László baróti alpolgármesternek, akik programjaik anyagi fedezetét oldották meg, a mindennapi gondjaik orvoslásában segédkeztek vagy éppen az alkalmazottjaik fizetését vállalták támogatásként.

Nagy érvágást jelentett számukra, hogy amikor úgy érezték, végre kicsit jobban megy soruk, elhunyt az egyesület mozgatórúgója, Tóth Laura. „Elvesztettük azt az embert, aki mindent kitalált és létrehozott. Elvesztettük azt az embert, akire mindennap nagy szükségünk volt, hogy dolgozhassunk, és nem értettük, miért gondolta a Jóisten, hogy neki nagyobb szüksége van rá, mint nekünk. Ő ezt nem engedhette volna, hiszen itt vannak ezek a gyerekek, akik neki köszönhették fejlődésüket, a színes hétköznapokat. Itt vagyunk mi, kollégák, akik ahhoz, hogy jól végezzük feladatainkat, még sokat kellett volna tőle tanuljunk. Emlékszem, akkor maradtunk hárman Deák Izoldával és Demeter Évával, még Laura gondoskodott, hogy legyen támaszunk Torma Veronka. Elindulni nélküle tovább ezen az úton nagyon nehéz volt. De erőt adott az a gondolat, hogy amit nekünk hátrahagyott, azt tovább kell vinnünk. Nem mondhatjuk a fogyatékkal élő gyerekeknek, hogy nincs tovább. Összefogtunk, és azt a feladatot, amit addig ő egyedül teljesített, együtt végeztük tovább” – fogalmazott Cseresznyés Emília.

Az elmúlt években sok barátra, támogatóra tettek szert: mellettük álltak családorvosok, szakemberek vállalták, hogy önkéntesen hozzájárulnak a gyerekek testi-lelki fejlesztéséhez, segítőkészek voltak a bankban dolgozók, ingyen végezték könyvelésüket, mások kapcsolataikat ajánlották fel, külföldi támogatókat hoztak, a tanári kartól, a baróti kórháztól és az egyházaktól is rengeteg szeretetet kaptak, az alkalmazottak pedig próbáltak és próbálnak naponta felnőni Tóth Laura örökségéhez.
 

Önzetlenek és elkötelezettek

Benedek-Huszár János polgármester az önkormányzat és a maga nevében mondott köszönetet a Laura Ház húszéves munkásságáért. Olyan feladatot végeznek, amit a székelység minden időkben elvégzett: vigyázták a közösségükben élő nincsteleneket, hajléktalanokat és a testi vagy szellemi hiánnyal élőket. A Laura Ház Egyesület önzetlen és elkötelezett munkáját a polgármesteri hivatal elismeri, és kész az elkövetkezőkben is tenni annak érdekében, hogy hiányt ne szenvedjenek semmiben – mondotta az elöljáró.

Jakab Barna, a megyei tanács alelnöke úgy fogalmazott: ők is hiszik, hogy a Laura Ház Egyesület által gondozott fiatalok fontosak. Köszönet illeti az egyesület munkatársait, akik hétköznapi hősként vállalják a gyerekek és fiatalok fejlesztésével járó nehéz, de örömökkel teli munkát. Az egyesületet arról biztosította, a megyei tanács továbbra is mellettük áll, gondjaikkal bátran fordulhatnak hozzájuk: intézményüknek nemcsak az a feladata, hogy épületeket és utakat tartson karban és újítson fel, hanem az is, hogy a közösséget erősítő és gazdagító embereket és egyesületeket támogasson feladatuk elvégzésében – a Laura Ház Egyesület ilyen, elismerésre érdemes – mondotta Jakab Barna.

Vass Mária, a Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság nyugalmazott igazgatója a Laura Ház tevékenységét így méltatta: párját ritkító önzetlenséggel dolgoznak szüntelenül azért, hogy a különleges bánásmódot igénylő gyerekek és fiatalok ne szenvedjenek hiányt semmi számukra lényegesből. Ezt a munkát ő igazgatóként minden erejével kész volt segíteni, s emberként elismerni: szükség van a Laura Ház dolgozóinak és önkénteseinek lelkes és elkötelezett munkájára.

Fehér Gabriella, a gyermekjogvédelmi hivatal vezetője elmondta: tizenöt éve már, hogy a Laura Ház Egyesület minden pályázata, pénzügyi elszámolása és beszámolója átment a kezén, tudja azt, hogy milyen példa nélküli munka folyik Baróton. Ide, az egyesület Bányász utcai székházába sosem ellenőrként jött – tisztában volt, hibát nem találni tevékenységükben –, hanem barátként, s az elért eredményeikhez csak gratulálni tud.

Ernst-Jan Scherrenburg, a hollandiai Goes városából érkező Vision Baraolt Egyesület képviselője felidézte: első látogatásukra 1991-ben került sor, kórháznak, háziorvosoknak, fogorvosoknak nyújtottak segítséget, majd tizenöt éve úgy gondolták, nem nagyon van már tennivalójuk itt, erejüket máshova kellene összpontosítaniuk. Az utolsónak vélt baróti utazásuk alkalmával találkoztak a Laura Ház Egyesülettel, s látván az ott folyó tevékenységet, úgy érezték: számukra is új lehetőség nyílt a jó érdekében cselekedni. Tagjaik támogatókat szereztek, felszereléseket, Baróton eladható eszközöket és pénzt hoztak, cserében pedig rengeteg szeretetet és kedvességet kaptak. A Laura Ház képviselői többször jártak Hollandiában, ahol tapasztalatot szereztek, a goesiek pedig közmunkára jelentkeztek, ami különleges élmény volt nekik. Amit a két közösség nyújtani tud egymásnak, az több egyszerű kapcsolatnál, az már bátran nevezhető mély barátságnak – mondotta.

A hollandiai csoport ajándékaként Ernst-Jan Scherrenburg nagy méretű tükröt adott át a Laura Háznak. Helyezzék úgy, hogy bárki, aki belép a szépen rendben tartott székhelyükre, szembesüljön azzal, hogy a Jóisten milyen egyedinek és szépnek teremtette őt – kérték.

Tordai Árpád helybéli református lelkész hálaadó imádságban mondott köszönetet az Örökkévalónak gondviselő, megtartó szeretetéért és a Laura Ház munkatársainak az elhivatott és kitartó munkájukért.

Az egyesület által ellátott fiatalok dallal köszönték meg az ünneplést. A közönség tapsa nem udvariasságból született: olyan hatásosan, olyan beleélve hangzottak el a zeneszámok, hogy a hallgatóság soraiból többek szeme is könnybe lábadt. A fiatalok segítettek a Tóth Laura emlékére ültetett fenyőfa elültetésében és a születésnapi torta elfogyasztásában is. A szeretetvendégség közben az egyesület tagjait a népes közönség egyenként köszöntötte, s kívánta, még hosszú ideig láthassák el vállalt feladataikat.