Mózes László
A szlovákiai választásokat követően nem az a legnagyobb kérdés, hogy a magyarok iránti előzékenységéről nem igazán híres Robert Fico, illetve pártja kikkel és milyen koalíciót hoz össze – ez sem egyszerű feladat –, hanem hogy milyen irányba halad a felvidéki magyar politizálás. Hogyan tovább? – kérdezhetik nem csak az ottani magyar párt, a Szövetség szavazói és politikusai, hanem bárki, aki a Kárpát-medencében magyar szemmel nézi a közélet alakulását. Sőt, feltehető a következő kérdés is: mi a tanulság a történtekből, melyek azok a hibák, amelyeket sem ott, sem máshol nem kellene elkövetni?
Hiszen a Szövetség választási eredménye, a szavazatok 4,3 százaléka nem volt elegendő ahhoz, hogy a magyar párt bejusson a 150 fős pozsonyi parlamentbe. Így folytatódik a 2010 óta tartó áldatlan állapot: a Magyar Közösség Pártja (MKP) akkori kudarca után magyar párt nem jutott be a szlovák parlamentbe.
A felvidéki magyar politikatörténet ennél összetettebb, viszont fontos eleme, hogy az MKP-ból kilépő politikusok szlovák politikusokkal társulva vegyes pártot alapítottak, a Most–Híd az együttműködés pártjaként magyar szavazatokat is bevonzott. Ez nyilvánvalóan az önálló felvidéki magyar politizálás kárára történt, s noha a 2021-ben létrehozott Szövetség Forró Krisztián irányításával most nagy erővel küzdött a bejutásért, mégsem sikerült.
A tanulság? Ha Kelet-Közép-Európában egy magyar, etnikai politizálást folytató párt kiesik a parlamentből, s utána fel is darabolódik, a magyar közösség képviselői csak csodával határos módon érhetik el újra a választásokon a bejutási küszöböt. Ha pedig némelyek – kik harsogják, nekik mindegy, a világ bajai előbbre valóak a nemzet bajainál – úgy vélik: vegyes pártoké, közös és nagy globális céloké a jövő, szerezhetnek maguk mögé helyeslő híveket, ám e nemzetiségi szempontból kozmopolita magatartással el is temetik a nemzeti érdeket, a nemzeti ügyet. Ezt a folyamatot a felvidéki fejlemények is szemléltetik, hiszen miután feloszlottak és alakultak a pártok, a mostani Szövetség mintegy 130 ezer szavazata kevés volt a bejutáshoz, a 350 ezer fő magyar választópolgár mintegy 155–160 ezer voksára lett volna szükség.
Nem elég a választási sikertelenség, még ki sem hirdették a végeredményt, a párt alelnöke, Mózes Szabolcs megjegyezte: az eredmény akár az etnikai alapú politizálás végét is jelentheti. E nézet felháborodást keltett, többen is cáfolták. „Arra, hogy a közösségünk megmaradjon és gyarapodni tudjon, nem látok más megoldást, mint hogy az etnikai politizálást megerősítsük” – húzta alá a ma7 portálnak adott nyilatkozatában Forró Krisztián pártelnök. „Az etnikai politizálásnak nincs alternatívája, aki ezt megszüntetné, az a közösség megmaradását veszélyezteti, hiszen ebben az esetben csak tovább gyorsulnának az asszimilációs folyamatok” – tette hozzá. Hasonlóan vélekedett Berényi József korábbi pártelnök is: „végképp nem gondolom, hogy az etnikai politizálást temetni kéne”. Ennél is fontosabb a következő kijelentése: „a Szövetség mint magyar párt 2023-tól magyar konkurencia, ellenpárt nélkül működhet, a Híd és a Magyar Fórum gyakorlatilag megsemmisültek. Ma már a kihívóink a szlovák pártok és a magyar etnikai politizálással szembehelyezkedő, szlovákul vagy éppen magyarul megjelenő neoliberális média”.
A tanulság? Aki ezek után azt javasolja, mondjunk le az etnikai politizálásról, arra bátorít, adjuk fel önmagunkat, közösségünket, nemzetünket; adjuk fel álmainkat, legyünk észrevétlenek, aprók és jelentéktelenek. Ez pedig vállalhatatlan: az etnikai politizálás ott is, itt is feladhatatlan.
Borítókép: A Szövetség politikusai nyilatkoznak a vasárnapi szlovákiai választások után. Fotó: MTI / Illyés Tibor
