László Zsuzsa
Több magyarázat is lehet arra, hogy miért szeretünk mások magánéletével foglalkozni, természetesen a mindenkori, mindent is tudó hozzáértéssel, az abszolút igazságok pufogtatásával. Együtt érzünk, vagy épp ellenkezőleg, ítélkezünk, aztán elégedetten hátradőlünk, hogy már újból kimondtuk valakiről, valamiről a tutit.
Az biztos, hogy könnyebb mások vélt vagy valós problémáit boncolgatni, mint saját magunkban, magunk körül valamiféle rendet teremteni. Tesszük mindezt a szomszéddal, rokonnal, kedves vagy kevésbé kedvelt távoli ismerőssel, de nem egyszer még a barátainkkal kapcsolatban is. Vájkálunk mindent kimerítő pontossággal a történetükben, ki- és megbeszéljük, természetesen nem velük, csakis a hátuk mögött. De legalább ez idő alatt nem a saját maceráinkba kell elmerülni.
Okoskodásunk, vájkálásra való hajlamunk aztán még nagyobb méreteket ölt, amikor közismert személyről van szó. Legyen az valóban valamiért fontos, közéleti személyiség vagy egyik napról a másikra előpattanó „híresség”, divatosabb szóval: celeb. Nem egy esetben az érintettnek szüksége is van a folyamatos figyelemfelkeltésre, hiszen önerőből nem igazán tudna szem előtt maradni. Aztán, hogy egyébként miért van szüksége ilyenfajta (ön)reklámozásra, állandó cirkuszos rivaldafényre annak, aki már elért valamit vitathatatlan képességeinek, munkájának köszönhetően, miért kockáztatja, hogy egyre hiteltelenebbé váljon, azt is csak találgatni lehet.
Hogy miért írok most ilyenekről? Hetek óta a csapból is egy jól ismert magyarországi énekesnő válása körüli történetek folynak. A nevét nem véletlenül nem említem. Hogy mi a véleményem róla, a pályájáról, az átalakulásairól, hogy kedvelem vagy sem, az az én bajom. Magánügy. Nem fogom azok táborát erősíteni, akik sajnálják és védik az őt ért támadások miatt, mint ahogy azokét sem, akik elítélik. Nem érdekel a válása, nem érdekelnek a botrányai.
Inkább azt próbálom megérteni, hogy miért tud tömeges méreteket ölteni a vele való foglakozás. Már nem csak a vonaton vagy egy kasszánál sorban állva hallani a kommenteket. Ilyen helyen még nem is meglepő. De amikor (számomra) elég hiteles, szintén jól ismert emberek is előállnak a véleményükkel, az már meglep. Hogy miért teszik...?
Persze, minden csoda három napig tart, aztán jöhet a következő. Arra is lesz vevő, és lesz mindent is tudó hozzáértő. Ha pedig a hírességeink háza táján épp nem történik semmi figyelemre méltó, unalmas perceinkben vissza lehet térni a szomszéd, rokon, kedves, vagy kevésbé kedvelt távoli ismerős történeteihez. Valahol valami mindig akad. És hogy kinek mi a szenzáció…? Magánügy.
Borítókép: Pixabay.com
