A miniszter javára írható, hogy elismerte: egyrészt, messze még a vége, másrészt, hogy bizony korábban a hatósági fellépés elég halvány volt, és a jelenség elharapódzott. Kevésbé dicséretes viszont, hogy gyorsan magyarázni is kezdte a bizonyítványt, azaz hogy a tengerparti Május 2. üdülőtelepen történtek után vált általánosan ismertté, mekkora is a baj a drogok terén, de a belügy már korábban tudta ezt. Kérdeznénk tisztelettel, miért kellett megvárni a tragédiát?

De a biztató jeleknél maradva, Klaus Iohannis államfő is következetesnek bizonyult, a szeptem­ber 11-én belengetett ígéretének eleget tett, a Legfelsőbb Védelmi Tanács soron következő ülésének napirendjén ott szerepel a fiatalok drogfogyasztása, mint nemzetbiztonsági kérdés. Nyilván, ahogyan ez korábban már elhangzott, a nemzetbiztonsági címke önmagában még nem lesz elegendő, drasztikus gyakorlati lépésekre is szükség lesz. Hogy ezek melyek lesznek (ha lesznek), majd kiderül.

Némi derűlátásra ad okot az is, hogy a képviselőházba került a Május 2. névre keresztelt törvénykezdeményezés, mely szigorítaná a drogellenes harc két fontos jogszabályát, egyebek mellett súlyosabb börtönbüntetést irányoz elő a viszonylag újnak számító „dizájner drogok” kereskedelméért, terjesztéséért, illetve bevezetné, hogy a dílerek, csempészek csakis letöltendőt kaphatnak, nem lenne többé lehetőség a büntetés felfüggesztésére. Valami tehát a törvényhozásban is mocorog, és reméljük, nem kell hosszú hónapokat várni arra, hogy az új szabályok alkalmazhatóak is legyenek. Ugyanis, amint azt Alina Gorghiu házelnök is elismerte, a valós helyzet sokkal rosszabb, mint amit a statisztikák mutatnak, és sürgősen lépni kell.

Hogy a helyzet súlyos, ezt eddig is tudni lehetett, nem volt szükség a tengerpartihoz hasonló tragédiákra, hogy lássuk. A nagy állami tüsténkedés és a nyilatkozatok ugyanakkor azt mutatják, hogy tényleg hatalmas a baj, hogy ami eddig látszott, az csak a jéghegy csúcsa, és az sem teljesen légből kapott, hogy a hatóságok vesztésre álltak a drogellenes harcban. Csak reménykedhetünk: most, hogy reflektorfénybe kerültek, fenntartják a lendületet, és ez kiterjed majd a megelőzésre, illetve a kábítószerek rabjainak való segítségnyújtásra is. Utóbbi területeken ugyanis az állam bőven adós, a kereslet visszaszorítása nélkül pedig nem sokat ér az egész háború. Átfogó, gyors és hatékony lépések kellenek tehát, az elmélkedés ideje rég lejárt.

Borítókép: Pixabay