Iskolai tanácsadók, logopédusok, iskolai mediátorok tartoznak a Szőcs Levente által vezetett intézményhez, így a diákok körében tapasztalható bántalmazás jelentette problémáról első kézből értesülnek. A jelenség az utóbbi években egyre jobban beivódott a köztudatba, az online világ pedig meglehetősen ráerősített, mondhatni fokozta azt – hangzott el a Turul Iroda rendezvényén. A szakember kisfilmekkel is alátámasztott bemutatóján kiderült, az iskolai bántalmazást egy tudatosan, folyamatosan elkövetett tett, agresszivitás jellemzi; lehet verbális vagy fizikai, illetve pszichés, érzelmi is; általában azonos életkorú gyermekek csoportjában történik. A bántalmazást minden esetben komolyan kell venni, minden esettel foglalkozni kell, mert akár súlyos következményekkel, öngyilkossággal is végződhet – hívta fel a figyelmet, s mint azt megjegyezte: hasonlóra sajnos már térségünkben is volt példa.

Románia, az uniós országok között talán elsőként, törvényt is alkotott, amely az iskolai bántalmazást, a bullyingot hivatott megelőzni, kezelni. Mi elsősorban a prevencióra, a megelőzésre fektetjük a hangsúlyt, jómagam tanárokat képzek – fejtette ki Szőcs Levente. A képzésekre, különféle megelőző jellegű programokra bejelentkezhetnek a pedagógusok, a törvény pedig előírja, hogy az iskolákban bizottságot kell létrehozni, amely állandóan figyel a jelenségre, a diákoknak pedig tájékoztatókon, beszélgetéseken vázolják fel a legsarkalatosabb problémákat.

Háromszéken a megyei erőforrás és nevelési tanácsadó központ szakemberei minden tanintézményt lefednek, felkeresnek, szükség esetén pedig foglalkoznak a diákokkal, tanácsadásban részesítik őket, tevékenységük részét képezi egyebek mellett a fiatalok érzelmi intelligenciájának fejlesztése is. Szőcs Levente fontosnak tartja, hogy az osztályközösségek szintjén a pedagógusok, tanítók és osztályfőnökök is közbelépjenek, amennyiben arra szükség van, hogy a gyermekekkel beszélgessenek, megértessék velük, mennyire fontos jelezni azt, ha bántják őket vagy valamelyik társukat. Kell lenniük bátor szívűeknek is, akik igenis szólnak, ha problémát tapasztalnak, legyen szó diákról vagy tanárról – szögezte le.

A bántalmazás elszenvedőiről szólva kiemelte, az áldozatok mindig erőhátrányban vannak, gyengébbnek érzik magukat. Arról lehet őket felismerni, hogy nem tudnak kiállni önmagukért. Fontos ugyanakkor felismerni, hogy mi minősül bántalmazásnak: ha két gyerek összeverekedik az iskolaudvaron, és ott adok-kapok van, az nem bullying, az általában rövid lecsengésű dolog. Az viszont már valós probléma, azaz bullying, amikor ugyanaz a csapat vagy diák ismétlődően, napi szinten bántalmazza ugyanazt a gyermeket. Amennyiben az iskolában ilyen eset történik, jelenteni kell, amit megteheti a szülő, a tanár vagy akár a diák, az intézmény szintjén létrehozott bizottságnak pedig kötelessége azt kivizsgálni, mindkét felet, bántalmazót és bántalmazottat meghallgatni. A szakemberek gyakran szembesülnek azzal, hogy a bántalmazott nem mer semmit mondani, fél, mert úgy érzi, ha beszél, azzal még jobban kiteszi magát a kellemetlenségeknek, és nem érzi azt, hogy őt bárki is meg tudja védeni. A már említett bizottságnak éppen az a feladata, hogy ennek az ellenkezőjéről győzze meg a gyermeket – nyomatékosította Szőcs Levente. Hozzáfűzte, legalább ennyire lényeges a bántalmazót is szembesíteni tettével, és resztoratív módszerekkel rávezetni arra, mit kell tennie, hogy negatív cselekedetei többé ne forduljanak elő, illetve helyrehozza az előidézett helyzetet. A resztoratív módszer lényege, hogy a konfliktus megoldásánál nem a büntetésre helyezik a hangsúlyt, nem a bűnbakot keresik elsősorban, hanem arra összpontosítanak, hogy a felek közt helyreálljon a konfliktus előtti egyensúlyi állapot. Ezt ajánlja egyébként a már korábban említett törvény is.

Jó gyakorlatok révén rávezethetőek a gyermekek arra, hogy megértsék, szólniuk kell egy pedagógusnak, ha olyasmit látnak, amiből gond lehet, amikor fennáll a veszélye annak, hogy valakinek bántódása esik. Hogy mindez megvalósulhasson, az nagyban az intézmény szervezeti kultúráján is múlik, a szakember álláspontja szerint olyan hangulatot kell teremteni az iskolában, hogy akár a diák, akár a tanár szóvá merje tenni, ha bántalmazást, zaklatást tapasztal. „Hiszek abban, hogy a direkt kommunikációval sok mindent elérhetünk. Ne fordítsuk el a fejünket, ne álljunk félre, ha iskolai bántalmazásról van tudomásunk, hanem beszéljünk róla” – tanácsolta Szőcs Levente.