Látva, hogy mekkora erőfeszítések árán nyerték el a kitüntetéseket, belátom, hogy mégis könnyebb úgy megszerezni a Nobel-díjat, ahogy Rejtő Jenő hőse, Gorcsev Iván tette A tizennégy karátos autó című regényben, aki egészen fiatalon, 21 éves korában egy makaó nevű kártyajátékon nyerte el azt. De aki nem ismeri a makaót, az megpróbálhatja például pókeren is.

Karikó Katalin Nobel-díja nagy csapás a Covid-járvány és Covid-oltás tagadóinak. Pedig igazuk van, mert ők aztán bátran megmondták: előbb-utóbb mind elpatkolnak, akik beoltatták magukat, de azt már elfelejtették hozzátenni, hogy akik nem, azok is. Csak idő kérdése az egész. Karikó Katalin azt nyilatkozta: a legfontosabb, hogy örömmel végezzük a munkánkat, és a fiataloknak azt üzente, hogy fontos megőrizni mentális egészségüket, tanulják meg a stresszt kezelni, élvezzék a munkát, amit végeznek, és úgy egyre jobbak lesznek benne. „Nem mindig jön azonnal az eredmény, hanem meg kell érte dolgozni” – állítja.

A másik díjazott a fizikai Nobel-díjas Krausz Ferenc, akinek kutatási eredményei a gyakorlatban lehetővé tehetik a daganatos betegségek egyértelmű diagnosztizálását még a betegség korai szakaszában. Mindketten az iskola fontos szerepéről beszéltek, első iskoláikról s az egyetemekről, ahol tudásukat megszerezték.

Volt még olyan tanoda, mint a fasori Evangélikus Gimnázium Budapesten, amelynek diákjai közül számos világhírű tudós (Nobel-díjasok is), de írók, művészek is kikerültek.

Krausz Ferenc a HírTV-ben azt mondta: „Óriási a jelentősége annak, hogy ilyen kiváló tanáraink a jövőben is legyenek, és ennek megfelelően annak is, hogy a tanári szakma becsületét minél előbb próbáljuk meg maximálisan helyreállítani”. Ezért lenne fontos a jó minőségű oktatás mindenütt, még nálunk, Romániában is, de sajnos nem nagyon mutatkozik hajlandóság kellő figyelmet fordítani erre. Nincs elég pénz semmire, de főleg oktatásra nincs, annál inkább fegyverekre, mert ugyebár harcolni kell a békéért, és Béke Nobel-díja is van a svédeknek, amit mintha könnyebb lenne megszerezni, mint a többit.

Béke Nobel-díjra pályázott Hitler is 1939-ben, még mielőtt lerohanta volna Lengyelországot és a második világháború befejezése után meg Sztálin is kétszer (1945-ben és 1948-ben), de ő sem kapott. Viszont 1994-ben adtak megosztva Jasszer Arafat palesztin vezetőnek, Simón Peresz és Jichak Rabin volt izraeli kormányfőknek. Az igaz, hogy azóta sincs béke a két fél között, sőt, éppen most újultak ki igazán a harcok. Ha Putyin befejezné a háborút, akkor lehet neki is adnának Béke Nobel-díjat, de Zelenszkij is esélyes lehet.

Az irodalmi Nobel-díjak körül is van mindig némi vita, mert az irodalmi értéket nem lehet tudományos módon, kicentizve mérni.

Megtörténik ritkán az is, hogy az utókor megcáfolja a díjazott „tudományos” eredményeit, vagy vannak, akiknek élete és munkássága erkölcsileg megkérdőjelezhető, de tessenek nyugodtan dolgozni és pályázni, mert ha egyszer elnyerik a Nobel-díjat, akkor azt már vissza nem veszik.

Az értelmetlen felfedezésekhez, használhatatlan találmányokhoz vagy mulatságos javaslatokhoz vezető valószínűtlen, fölösleges vagy nevetséges kutatásokat is jutalmazzák, de azokat Ig Nobel-díjal. Ilyen biológiai Ig Nobel-díjat kapott például egy svéd kutató, aki a macskák dorombolását, nyávogását, morgását, fújását tanulmányozta, az emberi beszéd felmérésének módszereivel. Közgazdasági Ig Nobelt ért az a kutatás, mely bebizonyította, hogy minél elhízottabb egy ország vezetője, annál nagyobb abban az országban a korrupció. (Ezek szerint mi jól állunk ilyen szempontból.) Orvosi Ig Nobel-díjat kaptak egyébként komoly tudósok annak bizonyításáért, hogy a szex hatékony orrdugulás ellen. (Ne tessenek orrcseppért patikába menni). De Ig Nobelt nyertek azok is, akik azt tanulmányozták, hogy az utcán miért nem (vagy néha miért) ütköznek össze az emberek. Idén azért kapott Ig Nobelt a tokiói egyetem két munkatársa, mert elektromos evőpálcikákat és szívószálakat találtak fel. A díj értéke tíztrillió zimbabwei dollár (ha amerikai dollárra átszámítjuk, 0,000000 centet kapunk).

Borítókép: Karikó Katalin. Fotó: MTI / Balogh Zoltán