Publicista, regényíró, novellista, szerkesztő, népmesegyűjtő, a magyar gyermekirodalom úttörő szerzője és szervezője. A székelyudvarhelyi református kollégium növendéke, majd a budapesti egyetemen magyar, román nyelv és irodalmi előadásokat hallgatott.
Tanulmányait megszakítva újságíró lett, majd 1887—1892 között országgyűlési képviselő. Az ott elhangzott beszédeiben az erkölcsi értékű gyermekirodalmat sürgette, és leleplezte a vidéki iskoláztatás siralmas állapotát. Napilapokat és folyóiratokat szerkesztett: Magyarság (1901—02), Magyar Világ (1902—03), Magyar Kritika (1897—99), Nemzeti iskola (1890—1905), Néptanítók lapja (1907—09). 1889-ben Pósa Lajossal együtt megindította az első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklapot, Az Én Újságomat. Sebők Zsigmonddal együtt szerkesztette a Jó Pajtás esztétikai és erkölcsi nevelő értékű gyermeklapot. A Kós Károllyal és Szentimrei Jenővel kezdeményezett és főszerkesztőként nevével jegyzett Vasárnap (folytatása a Vasárnapi Újság) általános ismereteket terjesztett, valamint a közügyek megvitatására serkentett. Az ifjúság számára meseátdolgozásokat (Ezeregyéjszaka, Grimm meséi), verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket írt. Jelentős alkotása az ötkötetes Magyar mese- és mondavilág (Budapest, 1894—96).
