A viszontlátás örömteli ölelésével fogadták az egykori óvónőket, dadákat a jelenlegi pedagógusok a sepsiszentgyörgyi Árvácska Óvoda fennállása ötvenedik éve alkalmából a múlt csütörtökön tartott megemlékezésen, és bár többnyire a nyolcvanadik életévüket betöltött valamikori kollégákat köszöntötték, annyi derű és mosoly volt az arcokon, hogy néhány órára mindannyian kortalanná váltak. És elkezdődött az emlékezés, amiből összeállt az óvoda fél évszázados vázlatos története.
Nem biztos, hogy Deák Viktória volt a kerekasztal-beszélgetés rangidőse, de ahhoz kétség nem fér, hogy ő volt az Árvácska Óvoda kezdeti időszakának leginkább meghatározó egyénisége. Ezt nem csak azok erősítették meg, akik vele együtt szinte a kezdetektől ebben a tanodában dolgoztak, hanem a későbbiek is, akik szerint az általa hagyott örökségre a későbbiekben is lehetett alapozni. Zágoni Erzsébet, aki 1990-től 2010-es nyugdíjazásáig igazgatta az óvodát, azt mondta, bár nagy létszámú csoportokkal vette át az intézmény irányítását Deák Viktóriától, olyan közösségben dolgozhatott, amely elődjének köszönhetően pontosan tudta, mi a dolga, és tette is azt, ennek a közösségi szellemnek a megőrzését és további megerősítését tartotta ő is fontosnak. Zágoni Erzsébet abban a húsz évben vezette a tanodát, amikor az óvodapedagógusok előtt kinyílt a sokirányú képzési lehetőség, erről az árvácskások sem maradtak le, a régiek tapasztalata és a fiatalok lendülete sok elismerést hozott az óvodának. Szerényen fogalmazott: csapatmunka volt, szerette a munkatársait, és talán ők is szeretettel fogadták az ő ajánlásait, döntéseit.
A gumicsizmától a napelemig
Az Árvácska Óvoda elődje az a néhány napközis csoport volt, amely már 1973 előtt működött a Csíki utcai (2011-ben felszámolt) mezőgazdasági iskolában, de a Csíki negyed kialakulása és az ottani lakosság létszámbeli megnövekedése miatt megszületett az igény a lakónegyedi óvoda létesítésére, amelynek felépítését ugyan befejezték az 1973–74-es tanév kezdetéig, de még rendezetlen volt az udvar, és a belső elrendezés terén is sok volt a tennivaló. Az új épületbe tanévkezdés után, október-novemberben lehetett beköltözni, csak gumicsizmával volt megközelíthető az óvoda, de nyolc napközis csoporttal és a bölcsődével elindult az oktatás – emlékszik vissza Deák Viktória. Olyan sokan érkeztek a lakónegyedből, hogy megpróbálták átirányítani a szülőket a 7-es óvodába, de ők ragaszkodtak a Csíki negyedihez, ezért még két teremmel bővültek és tíz csoporttal működtek tovább – mondotta. Negyven-negyvenöt főnyi volt a teljes személyzet a bölcsődével együtt, ekkor már – a kezdetben az iskolában (jelenlegi Gödri Ferenc Általános Iskola), később egy tízemeletes tömbházban működő – a rövid programú (úgynevezett déli) csoportok is ide tartoztak.
Deák Viktória 1975-ben Bogyó Erzsébettől vette át az igazgatást, lépésről lépésre szépítették az óvodát, ebben nagy segítségükre voltak a szülők, akik kézimunkákat vittek be, díszítettek, kiegészítették a hiányzó tárgyakat. A költségvetést a megyei tanfelügyelőség biztosította, de a szülői bizottság révén az akkori gépgyár (IAME) is támogatta az óvodát, tőlük kapták az udvari játékszereket. Az iskolával is szoros kapcsolatban működtek, holott akkor még önálló intézmény voltak. Később átvette a finanszírozást az IGO (helyi közüzemek) – részletezte Deák Viktória.
A dadától a konyháig
Ahhoz, hogy írott történelmi források híján, csupán a visszaemlékezésekből összeálljon az óvoda története, a szervezők felkérték Bálint Éva Ildikót, a Napsugár Óvoda korábbi igazgatóját, az Árvácska Óvoda egykori módszertani felelősét, hogy moderálja a beszélgetést. Kérdésére többen elmondták, milyen körülmények között kerültek ebbe az óvodába – versenyvizsgával, felkérésre, biztatással –, hány évig voltak alkalmazottai és hogyan teltek azok az évek.
A kiscsoportosokat meg kellett tanítani a cipőfűzésre, a kabát felvevésére, a sáros cipők takarítása is időigényes volt, és amíg a tömbházban működtek, gyakran húsz-huszonöt gyermek volt egy szobában, udvar semmi, a felelősség nagy – fogalmazott Bilibók Mária nyugalmazott dada. Kese Éva óvónő annyira meg volt hatódva, csak annyit mondott, köszöni a kollégáinak, hogy együtt dolgozhatott velük – ezt egyébként mások is megismételték. Biztosítani kellett a gyermekek egészséges étkeztetését, de nem volt könnyű a beszerzés. A főszakácsnő, Nyilas Piroska elkészítette a heti menüt, eszerint vásároltak, minden banival el kellett számolni. Használhattak mázas lábosokat, fanyelű kést, úgy főztek, mint otthon, senkinek nem lett baja semmiből. Kimondatlanul is talán egy kicsit arra utaltak, hogy manapság a tanintézményekben nem szabad olyan műanyagokat használni, amelyek egy esetleges tűz esetén mérgező gázokat bocsátanak ki, ezért a műanyag keretes nyílászárókat és a belső ajtókat ki kell cserélni alumíniumkeretesekre.
Vége az önállóságnak
Az óvoda iskolához csatolásának 2011-es mozzanatát többen a tanoda felszámolásával azonosítják. Úgy vélik, egy jól működő intézménytől vonták meg a döntési jogokat, anyagilag függővé tették egy pénzügyi központtól, amelynek mindig fontosabb lesz az iskolai oktatás, mint az óvodai. Ebben az időszakban Kiss István volt a Gödri Ferenc Általános Iskola igazgatója, aki azt mondja, első perctől ellenezte az összevonást, mert tudatában volt annak: az iskolának az iskolával, az óvodának az óvodával kell foglalkoznia. Mindkét területnek megvannak a saját igényei, problémái, ezeket csak azok oldhatják meg, akik belülről ismerik azokat – mondotta. Az óvoda képviselői is elismerték, ez egy kényszerű békés egymás mellett élés volt, de amikor 2014-ben átvette az iskola és egyben a pénzügyi központ irányítását Albert Andrea, más idők jöttek, szigorúbbak voltak a szabályozások. Szembe kellett nézni a törvénnyel és a valósággal, egyrészt – háromszáz alatti létszámmal nem működhetett önálló pénzügyi intézményként egyetlen oktatási egység sem, ezt az iskola és az óvoda sem teljesítette –, másrészt továbbra is fogyatkozóban volt a gyermeklétszám, ezért döntött az önkormányzat az összevonás mellett – mondotta Albert Andrea, aki jelenleg a sepsiszentgyörgyi bölcsődei csoportokat egyesítő, 380 gyermeket ellátó, tavaly megalakult Sepsi Bölcsi igazgatója.
Az iskolai egyesítés után is saját arculatot tudott kialakítani az Árvácska Óvoda, az épületében működő, közkedvelt és nagyon keresett bölcsőde a tanoda népszerűségét növeli jelenleg is. A sepsiszentgyörgyi 380 bölcsődésből százhatvanan itt szerepelnek a nyilvántartásban, a hét csoport korszerű körülmények között működik az óvoda különálló épületszárnyában.
Az ötvenéves visszapillantó a jubileumi ünnepség résztvevőinek emlékeire hagyatkozik, ám fontos lenne írásban is rögzíteni a sepsiszentgyörgyi oktatás eme szeletének hiteles történetét. Ferencz Mária Gyöngyvér, aki az iskolához tartozás első öt évében az önállóságától megfosztott óvoda vezetője volt, összegzésként azt mondta: mindegy, milyen idők jöttek, jönnek, a gyermekek iránti szeretet nem változik.
