Dávid-Szuhánszky Réka 2012-ben végzett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, ugyanabban az évben sikerrel vette a rezidensvizsgát, 2013-ban kezdett el dolgozni neurológus rezidensként a 2-es számú ideg­gyógyászati klinikán Marosvásárhelyen. 2017-ben tette le a szakvizsgát, és ugyanazon esztendő végétől dolgozik a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórházban. Nem kizárólag a neurológia volt, ami érdekelte az egyetemi évek után, még a rezidensvizsga előtt is több lehetőséggel számolt, mint endokrinológia, nőgyógyászat, illetve a neurológia. Egymástól némileg távol álló szakágak, végül az ideggyógyászatra esett a választása, mivel az egyetemi évek alatt úgy tapasztalta, hogy egyike a leglogikusabb szakágaknak. „Amennyiben tisztában vagy az agy felépítésével, működésével, a tünetek szépen levezethetőek, a diagnózis is felállítható, majd a kezelés is.”

Gál Zsuzsanna szintén a marosvásárhelyi orvosi egyetemen végzett 2014-ben, majd következett a négyéves rezidensképzés a marosvásárhelyi egyes számú klinikán. Mivel a megyei sürgősségi kórház meghirdetett egy neurológus szakorvos állást, úgy döntött, visszatér szülővárosába, 2019. január elsejétől dolgozik a kórházban. Mindig is a természettudományok iránt vonzódott, a középiskolai évek után valahol természetes volt, hogy az orvosit választja. Az egyetemen ötödéven tanulták a neurológiát. Ahogyan oktatták, nagyon megragadta, a gyakorlatok idején és végül a szakosodásnál ezt választotta.
 

Mit is takar a neurológia?

A neurológia általánosan a központi és a perifériás idegrendszer bántalmaival foglalkozik, ezt a magyar neve is mutatja, azaz ideggyógyászat. A leggyakoribb rendellenességek, bántalmak, patológiák, melyekkel a kórházi praxisuk során találkoznak: stroke, Parkinson-kór, sclerosis multiplex (krónikus, potenciálisan rokkantsághoz vezető betegség, amely a központi idegrendszert, azaz az agyat és a gerincvelőt érinti), fejfájás, epilepszia, valamint a demencia különböző formái. A perifériás bántalmak közül a gerincpatológiákkal, különböző okokra visszavezethető idegszál-érintettségekkel foglalkoznak.

A leggyakoribb, érrendszeri rendellenességekből fakadó neurológiai patológiák között előkelő helyen áll a stroke. A fogalom ugyanakkor, noha széles körben elterjedt, némi tisztázásra szorul, ugyanis nem csak az agyi vérzéseket jelenti, hanem az agyérdugulás miatt kialakuló úgynevezett iszkémiás (a vérellátás csökkenés miatt kialakuló) agyi történéseket is. Mindkettőnek hasonló tünetei lehetnek, de teljesen más patológiai-fiziológiai folyamatokról szólnak.
 

Társbetegségek és életmód

Mindketten úgy vélik, Háromszék nem tekinthető kirívónak a neurológiai esetek tekintetében, arányaiban a rezidensképzés alatt Marosvásárhelyen tapasztaltakhoz hasonló a helyzet. Lényeges viszont, hogy változást figyelnek meg az érintett korosztályok tekintetében. Jelenleg is az idősebbeket érintik nagyobb arányban az ideggyógyászati rendellenességek (így a stroke), de egyre nő a fiatalabb páciensek száma.

Az okokat illetően sajnos elég gyakran tapasztalják, hogy a neurológiai probléma hátterében adott társbetegségek húzódnak meg, mint a kezeletlen, elhanyagolt magas vérnyomás vagy a cukorbetegség. Gyakran az életmód az, amely elég nagy mértékben okolható, itt a túlsúlyról, mozgásszegény életről, dohányzásról, alkoholfogyasztásról van szó. A fiatalok esetében az öröklött vagy szerzett véralvadási zavarok jönnek még szóba, melyek ideggyógyászati rend­ellenességekhez vezetnek.

Az elmúlt években sokat fejlődött az orvosi műszerészet, számukra hatalmas segítséget nyújtanak az orvosi képalkotásban megjelent új eszközök, mint a komputertomográf vagy a mágnesesrezonancia-készülékek.

Dr. Dávid-Szuhánszky Réka

Az ideggyógyászat nem elmegyógyászat

Az emberek könnyen összekeverik a neurológiát a pszichiátriával, sok esetben egyenlőségjelet téve a kettő közé. Ez nem véletlen, van átjárás a két szakág között, de távolról sem ugyanaz a kettő – hívják fel a figyelmet a szakorvosok.

Amint a neve is mutatja, a pszichiátria – magyarul elmegyógyászat – az elmével, annak működésével foglalkozik. A neurológia az agy organikus (szervi) elváltozásaival foglalkozik, míg a pszichiátria asztalára a gondolkodási, viselkedési, személyiségzavarok tartoznak. Nem ritka, hogy a neurológiai szakrendelőben elmegyógyászati problémákkal jelentkeznek páciensek, többnyire szorongással küzdők, de alvászavarok miatt is felkeresik őket. A demencia és különböző formái egyértelműen közös pont a két szakág számára. Azokban az esetekben, amikor a páciensnél már pszichés tünetek is társulnak a demencia általános tünetei­hez, a betegeket átirányítják az elmeosztályra. A pszichés rendellenességek hátterében sokszor a központi idegrendszer (tételesen az agy) szervi elváltozásai állnak, ezen esetekben történik átfedés a két szakág között. Erre példa a már említett demencia, annak különböző formái, ahol az agy különféle okok miatt bekövetkezett sérülése nyomán alakulnak ki gondolkodási, viselkedési, személyiségi zavarok.
 

A bizalom elengedhetetlen

A neurológiában a siker nem annyira látványos, mint más szakágaknál. Dávid-Szuhánszky Réka szerint az ideggyógyászatban a kis sikereknek is örvendenek. Ha a páciens ágyban fekvőként távozott, de három hónap után az ellenőrzésre segítséggel, de a saját lábán érkezik, az már számukra siker.

A beteg-orvos viszony is sajátosabb, mint egyes más szakágaknál, ugyanis a pácienseik túlnyomó többsége visszajáró, a panaszaik tulajdonképpen teljesen nem múlnak el, a betegségük folyamatos kezelést, követést igényel, nem lehet végérvényesen meggyógyítani őket. Hogy a kezelés működjön, elengedhetetlen, hogy kialakuljon a bizalom.

Ideggyógyászként úgymond szerencsések, mivel az ismétlődő találkozások révén megismerik a pácienst, kialakul egy sajátos viszony. Az orvos-beteg kapcsolat szubjektív oldalát nem lehet kizárni, embertől is függ, hogyan alakul.

Nagyon fontos ugyanakkor felkészíteni a beteget arra, hogy adott kórból nem fog kigyógyulni, minden esetben el kell mondani az igazat, ám ezt úgy kell tálalni, hogy az elfogadható legyen. Ha ez rendben van, általában hosszú távon a bizalom kialakulásában is sokat segít. A leépüléses betegségek esetében talán könnyebb a helyzet ismertetése, a tények közlése, mivel a hozzátartozók is idővel tudatosítják, hogy jó irányba nem fog változni a helyzet, sőt, súlyosabb lesz. Nehezebb elmondani, hogy mit találtak, amikor egy rossz prognózisról, egy valószínűleg gyors lefolyású patológiáról, rendellenességről van szó, mint például a daganatos betegségek.
 

A nyolc óra nem nyolc óra

A magánéletre egyértelműen rányomja a bélyegét a hivatás. Dávid-Szuhánszky Réka szerint mindenképp egy megértő, elfogadó családra van szükség. Esetében a gyermekek már ebbe a helyzetbe születtek bele, tudják, hogy anyának ez a hivatása, ott kell lennie, segítenie kell. Sokszor érkezik a kérdés: miért kell megint menned?, miért ma?, miért nem jössz haza?, de végül megértik, és közösen így tudják átvészelni a mindennapokat.

Mint más szakágaknál, esetükben is a „nyolcórás” munka mellett ott vannak az ügyeletek, melyekből heti egy biztos kijut, emellett a szakmai képzések, ami újból azt jelenti, hogy távol kell lenni a családtól. Továbbá elméletben ugyan jól hangzik, hogy nem kellene hazavinni a munkát, de teljesen nem lehet hátrahagyni sem. Sokszor, ha nem is tudatosan, de valahol a gondolatok között ott bujkál, hogy másnap mit hogyan old meg, esetleg hogyan közli a pácienssel, hogy mit talált, találtak, és hogyan tovább.

Gál Zsuzsanna úgy látja, rájuk is érvényes, hogy egyensúlyt kell teremteni a munka és a magánélet között, amennyire ez lehetséges. Mint más szakágaknál, itt is megszokott, hogy a napi rutin mellett a szabad időből is áldozni kell valamennyit, foglalkozni, tanulni, tájékozódni, de amennyiben szereti az ember, akkor ez nem jelent akkora terhet.

A gyógyítás szolgálatában rovatunk a Dr. Fogolyán ­Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház és a Háromszék együttműködésével készül.