„Izgalmas kihívás számomra pályakezdő rendezőként részt venni az ország egyik legrangosabb fesztiválján. Egy kicsit nagyobb térben fogunk játszani, mint az előadás eredeti játéktere, de nem kell megváltoztatnunk a mozgásokat emiatt, és az egyik szervező szerint jegyeladás szempontjából is elég jól állunk. Ez fontos, mert az a tapasztalatom, hogy ebben a média által uralt világban gyakran elvesznek az információk, nem jut el a címzetthez egy-egy fontos üzenet” – mondta lapunknak Pálffy Tibor, hozzátéve: ők mindent megtettek azért, hogy eljusson az előadás híre a bukaresti magyar közönséghez. Arról is beszélt, hogy viszonylag könnyen utaztatható az előadás, amit szeretnének kihasználni, annál is inkább, hogy formailag és tartalmilag egyaránt vállalható produkcióról van szó. Ezt a kisvárdai fesztivál díja is igazolta, bár hangsúlyozta, hogy valójában soha nem azért mennek egy fesztiválra, hogy díjat nyerjenek. Az Országos Színházi Fesztivál nem is versenyfesztivál. Önmagában az, hogy az Oxigén is ott lesz az országból meghívott tizenöt előadás között, már hatalmas öröm és elégtétel számukra. Bíznak benne, hogy a román nyelvű közönség tetszését is sikerül elnyerniük, a pár napja véget ért miniévad tapasztalatai szerint ugyanis szinkronfordítással is jól érthető, követhető az előadás. A továbbiakban Budapestre is szeretnének eljutni, hogy sikerül-e, az egy pályázat elbírálásán múlik.

Az Oxigén című produkció rendhagyó színházi kezdeményezés: mély gondolati tartalommal bíró, ugyanakkor hang- és fényeffektusok széles spektrumát bemutató show-műsor, melyet a sepsiszentgyörgyi társulat két közkedvelt színésze, Korodi Janka és Kónya-Ütő Bence ad elő. Tökéletesen építik fel azt a dübörgő és villogó, káprázatos világot, ami a szellemi és kulturális gazdagság érzetét adja, és közben mégis olyan, mint egy végtelen mocsár, amiben elsüllyed minden emberi, ami még megmaradt az elmúlt kétezer év örökségéből. Merre is tartunk, és a mindennapi események tükrében miért tűnik olyan szánalmasnak az iránymutatás? Hogyan válik relatívvá minden, ami Krisztus óta értelmet adott az életünknek? Ezt a rendkívül fontos témakört próbálja körüljárni a produkció.

„Az előadás számomra az ellentmondásról szól. Az egész világot jellemző zavarról, ami lényegében az emberben örökösen ott feszülő ellentmondás kitágítása. Mert amit az ösztöneink diktálnak, az ellen a tudatunk folyamatosan dolgozik. A neveltetésünk, a kultúránk, a politika, a média és egész környezetünk arra figyelmeztet, hogy ösztöneinkre hallgatni bűn. De mi van az életösztönnel? Tegyük fel, hogy fuldokolsz, és ahhoz, hogy levegőhöz juss, fel kell áldoznod valamit, ami számodra fontos. Mi lenne az? Te mit tennél meg a túlélésed érdekében?” – fejtette ki a darabbal kapcsolatosan Pálffy Tibor rendező.