A háromtucatnyi képzőművész október 12-én érkezett Bálványosra, a szervezők szabadidős tevékenységeket biztosítottak számukra, volt alkalom alkotómunkára, ugyanakkor szokás szerint otthonról vitt kész munkákkal is hozzájárultak a kiállítás anyagához. A résztvevőknek lehetőségük volt eszmecserét folytatni Alföldi Lászlóval, a Kolozsvártól Bukarestig, egy magyar diplomata visszaemlékezései könyv szerzőjével is.

A kiállításmegnyitó elején Szarvadi Loránd üdvözölte a vendégeket, elmondva: az Art Camp lehetőséget biztosít a művészeknek, hogy tisztelegjenek a bálványosi ősz előtt, tovább ápolva a székelyföldiekre oly jellemző ember és természet közötti kapcsolatot. „Az ősz a termés betakarításának és az eredmények kiértékelésének az időszaka. Az idei táborban 32 művész alkotott, hat szobrász, tíz festőművész, nyolc grafikus, két tűzzománcművész, két textilművész, egy üvegművész és három fotóművész. Az eredmény az itt látható 74 műalkotás, remekmű. Az idei kiállítás jellemzői a sokszínűség és a változatosság, és ezért szeretem ezeket a munkákat, mert lehet variálni, nem unatkozik a szemlélődő. Ezen kívül jelen van a több generációs jelleg és nem utolsósorban a rendkívül magas minőségi színvonal, ami a munkákat jellemzi” – mondotta Szarvadi Loránd, aki köszönetét fejezte ki a művészeknek a munkáért, Hegedüs Ferenc mecénáspartnernek pedig a támogatásért.

A kiállítás méltatására Székedi Ferenc újságírót kérték fel. „Ha jól emlékszem, 2019-ben voltunk így együtt utoljára, vannak, akik azóta már nincsenek közöttünk, és én is majdnem elfelejtettem, hogy milyen ez a kiállítóterem, annyi idő eltelt” – mondotta beszéde elején a méltató. „Napjainkban szerte a világon és így Erdélyben is a grafika a képzőművészet legdinamikusabb ága. És ha kissé mélyebben visszapillantunk az időben, akkor rájövünk, hogy mindig az is volt. A fametszetek, rézmetszetek, rézkarcok, litográfiák – mindig tükrözték a kor műszaki lehetőségeit, és ezt teszik most is, amikor szívesen társulnak a fotográfiával, számítógépes eljárásokkal, különféle más átjárási lehetőségekkel” – érzékeltette a különféle képzőművészeti ágazatok összefonódását Székedi Ferenc, s ezt követően egyenként szólt a részt vevő képzőművészek munkáiról. Kitért arra is, hogy a képzőművészek milyen megoldásokat, szemléletet alkalmaztak a munkák megalkotásakor.

„A képzőművészet általában az önálló, bármiféle kényszertől mentes alkotás, mindig az emberi élet örök és eltiporhatatlan varázslatára emlékeztet. A művészek a színeknek és árnyalataiknak végtelen skálájával, vonalakkal és vonaltöredékekkel, arányokkal és aránytalanságokkal, formákkal és formabontásokkal, nem egységesen szólnak hozzánk, mint valamiféle politikusi közhely, hanem a néző a maga eddigi tapasztalatainak, érzékenységének a birtokában döntheti el, hogy ennek a vizuális jelnek milyen elemei, milyen ötvözetei hatnak rá leginkább. A vizuális jel a szavakon túl arra kényszerít, hogy belássunk a képbe, az alkotásba, hogy felfedezzük belső törvényszerűségeit, hogy eltöprengjünk, elgondolkodjunk, vajon miért éppen így, ezekkel a színekkel és formákkal tervezte meg alkotását a művész. Vagy éppen ellenkezőleg, miért hagyta, hogy csak a tudatalattija működjön, általa érzett parancs­szavaknak engedelmeskedve” – fogalmazott Székedi Ferenc.

Pár mondatban az alkotók is ismertették a munkájukat, majd a megnyitó végén Balási Csaba fotóművész, az Art Camp társszervezője vonta le az idei tábor következtetéseit.