Bő választék volt frissen fogyasztható zöldségekből. Aki még nem tett el télire vinetét, paprikát vagy káposztát, azt is beszerezhette. Az ár csak aránylag alacsonyabb, ha Brassóból hoznám, biztosan jóval olcsóbb lenne, de legalább helyi termelőtől itt, nálunk termett káposzta kerül a hordóba – mondotta egy ismerősünk. Ezt talán más is így vélte, mert nem csak fogyogatott, hanem keletje volt minden zöldségnek.

A legtöbbünk kedvencéből, a kürtőskalácsból két helyen is kínáltak, ezért nagyobb sort nem, csak kezében nagyobb darab édességet hordozó, elégedett gyermekarcot láttunk. A mézeskalácsok közt akadt hagyományos díszítésű – magyaros mintával és kis tükörrel látták el –, és színes, rajzfilmfigurákat formázó, sőt, „igazi” nyalóka is. A másfajta édességre vágyók mézből és méztermékből vásárolhattak.

A lacikonyhásoknál le lehetett ülni, hogy a flekkent és csórékolbászt elkölthesse az ember, s ha valami különlegesebbre volt ingere, a piac másik oldalán barbecue-t is lehetett kapni. Érződött, nemsokára halottak napja: gondosan nevelt cserepes virágból széles volt a választék. A téli ünnepek közelségét jelezte, hogy adventi koszorúalapot is több helyen kínáltak.

Természetesen sok helyen lehetett apró ékszereket, dísztárgyakat és játékot kapni. A fülbevalók, karkötők, gyűrűk, festett tárgyak és gyertyák zömét nem ki tudja honnan hozta az eladó, hanem helyben, Erdővidéken készültek. A „rendes” munkahellyel és szakmával rendelkező asszonyok kedvtelésből foglalkoznak évek óta kézműves termékek készítésével, s mára oly tökélyre fejlesztették tudásukat, hogy az általuk készítettek teljes értékű áruként megállják a helyüket bármelyik piacon.