Az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc október 23-i évfordulóján Sepsiszentgyörgyön tartott ünnepi megemlékezés fő rendezvénye tegnap este az ’56-os emlékparkban zajlott, onnan a kommunizmus áldozatai emlékére az Erzsébet parkban állított kopjafához vonult a fáklyásmenet. Előzőleg, a nap folyamán további emlékhelyeket koszorúztak meg: a városháza homlokzatán álló Gloria Victis táblát, illetve Szalay Attila ’56-os mártír Csíki utcai emléktábláját.
A Kónya Ádám Művelődési Ház és a Plugor Sándor Művészeti Líceum közötti emlékparkban Dancsuly Helga, a megemlékezés műsorvezetője köszöntötte a mintegy másfél száz fős közösséget. Az emlékműsorban közreműködött a Cantus Firmus Vegyes Kar és a Magyar Férfidalárda közös kórusa Jakab Árpád vezényletével, felléptek a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákjai.
Vargha Fruzsina, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere ünnepi beszédében kijelentette: tanuljuk meg megfogni egymás kezét, tanuljunk október 23. szellemiségéből szabadnak lenni. „Legyen a mai nap legfőbb tanulsága az, hogy együtt tudunk erősek és bátrak lenni, együtt tudjuk az emlékezet hídját elpusztíthatatlanná építeni, mert ez az a híd, amelyik öt-tíz év múlva ide hozza majd azt a fiatalt is, aki ma még az édesanyja karján ülve nem is igazán érti, hogy miért világítanak a fáklyák fényei.”
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa képviseletében Fodor Tamás konzul szülei, nagyapja elbeszélésiből idézett ’56-os emlékeket, majd rácáfolt arra, amit gyakran hallani, hogy mi, magyarok csak a vesztes harcaink miatt kesergünk. Hangsúlyozta: az ünneplés arról szól, hogy a legnagyobb sötétségben messze világító fény gyúlt, arról, hogy a nemzet fiai egymásra találtak, és igazuk tudatában megtapasztalták az erkölcsi értékek elsöprő erejét, és minden külső körülmény dacára erőt merítettek és hinni tudtak az igazabb jövőben.
Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Kovászna megyei elnöke előbb személyes történeteket elevenített fel, említette az egykori mikós diákokat, a meghurcolt Bordás Attila és Jancsó Csaba fémjelezte csoportot és a kevésbé ismert, Préda Imre nevével fémjelzett Fehér Szarvasok csoportját. Kiemelte, 1956 öröksége az összefogás, és reményét fejezte ki, hogy a jövőben is lesznek fiatalok, akik kiállnak és továbbviszik ’56 lángját. Hangoztatta: az 1989-es romániai fordulat nagyon fontos lépés volt, rendszerváltás, a magyarok számára hozott ugyan változást – mert ma itt lehetünk –, ám csupán a gazda cserélődött, a lánc maradt, csak valamivel hosszabb lett. „Azért, hogy a jövőben ezt a láncot lerázzuk, össze kell fognunk, közösen kell továbbmennünk” – hangsúlyozta a volt politikai fogoly. A szónoklatok sorát Bucsi Zsolt Tamás vártemplomi református lelkipásztor zárta, Pál apostol galátabeliekhez írott leveléből (5.1) idézett, majd elmondta az Úr imáját
Az ’56-os emlékünnepség a magyar és a székely himnusz eléneklésével, majd néma főhajtással kísért koszorúzással zárult.
Ezt követően az ünneplő közösség fáklyás kísérettel felvonult az Erzsébet parkba, a kommunizmus áldozatainak kopjafájához, ahol a Vox Humana Kamarakórus énekelt Szilágyi Zsolt Herbert vezényletével. Ilyés Zsolt római katolikus plébános áldásában kívánta: ez a vérrel öntözött föld teremjen olyan embereket, akik képesek áldozatokat hozni, hogy bátran küzdeni tudjunk jogainkért, szabadságunkért. A rendezvény végén itt is emlékkoszorúkat helyeztek el.
