Négy év szünet után csütörtökön nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt a Székely Nemzeti Múzeum, melynek impozáns épületegyüttese, valamint kertje teljes korszerűsítésen esett át. A kívül-belül látványosan megújult intézmény vezetőségének feltett szándéka, hogy élővé varázsolják a közgyűjteményt, a tevékenységeket, hogy ezáltal minél szélesebb közönséget szólítsanak meg – derült ki a tegnapi sétán, melyen Tamás Sándor, az intézményfenntartó Kovászna Megye Tanácsa elnöke, valamint Vargha Mihály szobrászművész, a múzeum igazgatója kalauzolta végig a sajtó képviselőit.
A székely nemzet múzeuma
Újjávarázsolták és egyben végérvényesen befejezték a Székely Nemzeti Múzeumot – fogalmazott Tamás Sándor a látogatás kezdetén, jelezve, hogy a Kós Károly által megtervezett és megálmodott utolsó elemek is elkészültek és helyükre kerültek a munkálatok során. A bejárati kapu is ezen elemek közé tartozik, melyet az intézmény asztalosa készített el az egykori tervek alapján. Az elnök felidézte: a Kós Károly tervei alapján készült épületet 1912-ben fejezték be, fennállása 110 éve alatt az 1970-es évek vége felett voltak jelentősebb beavatkozások, de ilyen mértékűre, nagyságrendűre, mint ami az elmúlt két évben az európai uniós alapokból megvalósult, nem volt példa. Kós Károly a székely nemzetet megjelenítő épületet akart létrehozni, és ezt sikerült megvalósítani. Ez nem csak egy épület, nem csak egy múzeum, hanem a székely nemzet múzeuma, és erre rendkívül büszke a közösség – fogalmazott Tamás Sándor. Azt is megemlítette, hogy Kós Károly is úgy képzelte el és indította el a munkálatokat, hogy helyi munkaerőt és építőanyagokat használtak. Ennek megfelelően az alap falai és a lábazat őrkői kőből készült, a tégla Prázsmárról származik, a cserép Bodokról, a főbejárat boltívében látható fehér márvány Gyergyószárhegyről, a faanyag pedig a kommandói és a zabolai erdőkből került Sepsiszentgyörgyre. Több mint száz évvel később az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy szintén helyi, sepsiszentgyörgyi vállalkozás tervezte meg és végezte el az épület felújítását, átalakítását.
Kert helyett dendrológiai park
Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja szerint a korszerűsítés egyik legnagyobb nyeresége talán maga a létrehozott dendrológiai park, a múzeumnak ugyanis eddig csak egy egyszerű kertje volt. Mostantól viszont dendrológiai parkról beszélhetnek, melyet Herczeg Ágnes budapesti tájépítésznek köszönhetnek, és amely több mint 1600 növényfaj háromezer példányának ad otthont, és öntözőberendezések gondoskodnak arról, hogy tavasztól őszig egy gyönyörű park fogadja a látogatókat kizárólag őshonos növényekkel, mely akár tanösvényként szolgálhat. A parkban tett séta során az intézményvezető arra is felhívta a figyelmet, hogy a madarakról is gondoskodnak, itatókat, etetőket szereltek fel, emellett a sétányokat is megvilágították, ami külön varázst kölcsönöz a helynek. Az egykori kert most már tökéletes helyszíne lehet majdani koncerteknek, családi eseményeknek, utóbbira is gondolva egy játszóteret is kialakítottak a park felső részén, az egykori múzeumőri lakások mögött. Kiemelten fontos, hogy a múzeum ne csak a tudásátadás, tudásszerzés helye legyen, ne csak azok látogassák, akik a történelem, néprajz, képzőművészet iránt érdeklődnek, hanem fiatalos hangulatot árasszon, a szabad idő eltöltésére is alkalmas intézmény legyen – hívta fel a figyelmet Vargha Mihály. A parkban tett séta során mind ő, mind Tamás Sándor méltatta az intézmény alapítóját, Csereyné Zathureczky Emíliát, majd bemutatták a fő változásokat. Eszerint a kültéri tárolók is megújulva várják a látogatókat, az elsőben az eddig bent tárolt sírkövek láthatók, a másodikban a római kori leletek, míg a harmadik és egyben legimpozánsabb a kopjafáknak ad otthont. Utóbbiak előtt látható a kétszázötven éves futásfalvi székely kapu, mely hosszas nyomozás után került a múzeumhoz csak részben ép állapotban, de most az eredeti forrásoknak megfelelően hiányzó részeivel is kiegészülve várja a látogatókat.
Szintén megújultan várja a családokat a koncertek megszokott helyszíne, a főépület mögötti fás, árnyas terület, ahová ülőhelyeket is kialakítottak, illetve a Szent György Napokig a színpad is visszakerül. A szintén a városünnep részeként fungáló borudvar helyszíne is megújult, a park többi részén látható új lámpásokat itt is elhelyezték, ezeket is Kós Károly elképzeléseinek megfelelően alakították ki. A múzeumőri lakások is új köntöst kaptak, és eddigiektől eltérően – irodaként fungáltak – múzeumpedagógiai foglalkozásoknak adnak majd otthont. Ahogyan Vargha Mihály fogalmazott: ez a lépés is a fiatalok felé nyitást szolgálja, fontos, hogy megszólítsák az ifjú generációt: külön épületet szentelnek a múzeumpedagógiának. Meggyőződésük, hogy a kicsi gyerekben kell elültetni a kíváncsiságot, a szépre való érzékenységet. Az igazgató azt is elmondta, hogy a múzeumot az elkövetkezőkben a Szemerja lakónegyed felől is meg lehet közelíteni, megnyitottak egy új gyalogkaput, amelyen keresztül a gyermekek is könnyebben bejuthatnak. Ennek szomszédságában található a játszótér is.
Tematikus termek, nagyobb kiállítótér, kápolna
A séta következő állomása a főépület volt, ahol a termek egy részében lázas készülődés zajlott, az intézmény munkatársai az ünnepélyes megnyitó részét képező kiállítás összeállításán fáradoztak. A nyitókiállítás témája az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egy sajátosabb megközelítésben, a Géniuszok a hősök mögött címet viseli, és a háromszéki önvédelmi harc megszervezését közösségi szempontból vizsgálja. Célja, hogy megjelenítse a szabadságharc háromszéki eseményeit, illetve hadiiparának megszervezését, ugyanakkor a forradalom hátországának történéseit, a hősök mögötti hétköznapi géniuszokat, elmagyarázzák, miként is válhatott hőssé, nagy történelmi személyiséggé valaki, így Gábor Áron is, kik segítették ebben.
A nyitókiállításon Gyárfás Jenő méreteiben is monumentális, 294×356 centiméteres, Gábor Áron halála című festménye is megtekinthető, illetve az egyetlen ágyú is. Emellett Bem József tábori nyomdáját is újból kiállítják, amelyen a megye első újsága, a Székely Hírmondó készült. Szintén a megnyitó részeként két időszakos tárlat is elérhető lesz a nagyközönség számára, az egyik a Mérföldkövek című, amely a múzeumalapítástól napjainkig mutat be egy-egy múzeumtörténeti érdekességet, fontos eseményt néhány műtárgy kíséretében. A Mérföldkövek kiállítás abban a teremben kap helyet, amelynek része az a kápolna is, melyet eddig a nagyközönség nem láthatott, de a kezdetektől szerepelt Kós Károly terveiben, s csak most sikerült rendbe hozni és megnyitni. A másik időszakos tárlat Magyarországról érkezett, és Kós Károly életének legfontosabb állomásait mutatja be.
Vargha Mihály arról is beszélt, hogy újragondolják a néprajzi, régészeti alapkiállításaikat is úgy, hogy korszerű technikával szerelik fel – hogy ne csak az idősek szeressenek a múzeumba látogatni, hanem a fiatalok is. Multimédiás eszközökkel vonzzák a gyerekeket, fiatalokat. Így a Gábor Áronról szóló kiállítás része, hogy fel kell öltöztetni egy honvédet, egy férfialakra kell ruhát tenni, fegyvert adni neki, sőt, el kell látni élelemmel is. És ha valaki jól találja el, akkor mehet a harcba a honvéd, a próbálkozó meg ajándékot, egy katalógust is kap. A látogatás során az is elhangzott, hogy a korszerűsítéssel a termek átcsoportosítására is lehetőség nyílt, a kiállítófelületek több mint harminc százalékkal megnőttek, az irodákat is kiköltöztették a főépületből, kizárólag a közönséget kiszolgálók kaptak helyet itt. A séta a hosszú ideig raktárként szolgáló toronyban végződött, mely most a szeméttől, madárürüléktől felszabadítva, rendezetten várja a látogatókat. A tágas, szellős, szakszerűen megvilágított tematikus termek igazi csemegékkel is szolgálnak, mások mellett a „templomnak, szentélynek” szánt, melyet a barátosi református templomból megmentett, 1700-ban készült kazettás mennyezet díszít.
