Ma ünnepeljük a reformáció emléknapját annak okán, hogy a hagyomány szerint Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes ötszázhat évvel ezelőtt, 1517. október 31-én függesztette ki a wittembergi vártemplom kapujára az egyház eltévelyedésére rámutató, elsősorban a bűnbocsátó cédulák árusítása ellen szóló kilencvenöt tételét. Ettől kezdve a reform széles körben elterjedt, s magával hozta a nemzeti nyelvek egyre szélesebb körű használatát, így a magyarét is, a magyar nyelvű istentiszteletet és a Szentírás magyar nyelvre való lefordítását.

Bethlen Gábor vezérlő igéje úgy ötlött eszembe, hogy a legnagyobb erdélyi fejedelem pozitív hősként megjelenik a Duna televízióban éppen futó, Móricz Zsigmond Erdély-trilógiája első könyve alapján készült Tündérkert című filmsorozatban, no meg személyesen is „találkoztam” Bethlen Gáborral, azaz az őt alakító Bokor Barna marosvásárhelyi színművésszel a filmet népszerűsítő közönségtalálkozón.

A filmnél, a regénynél maradva, a történet főhőse mégiscsak Bethlen elődje a fejedelmi székben, Báthori Gábor, aki ötéves uralma alatt háborúskodásba sodorta Erdélyországot. A fejedelmi dinasztia mindössze tizenkilenc éves becsvágó sarja annyira törekedett az uralkodásra, hogy elődjét, a mindössze egy éve regnáló, de a földre békét hozó Rákóczi Zsigmondot bármi áron eltávolította volna. A bölcs öreg inkább önként távozott, csak hogy ne sodorja polgárháborúba az országot. Ő nem sodorta. Annál inkább az utolsó Báthori fejedelem.

Istennek hála, nálunk most nem zajlik háború, de körülöttünk igen, dörögnek az ágyúk, folyik az öldöklés északi, északkeleti szláv szomszédjainknál és a Közel-Keleten is.

Korábban háború idején begyűjtötték a harangokat, és azokból öntöttek ágyúkat. Most arra lenne szükség, hogy az ágyúkat gyűjtsék be, és azokból harangokat öntsenek – természetesen, jelképesen –, hogy Istenhez hívják, békére kongassák az embereket, katonákat, politikusokat, mert Isten nem küldi népét háborúba, ő békét akar.

Mert ha mi Istennel vagyunk, ő is velünk lesz.

És akkor térjünk vissza a jegyzet elején említett, haldokló Bethlen Gáborhoz! A papírra vetett, jelzett első sora, azaz kérdése – „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” – után írt egy másodikat is, mégpedig a megszívlelendő választ: „Senki sincsen, bizonyára senki sincsen”.

Borítókép: Az illyefalvi református vártemplom. Fotó: Szekeres Attila