László Zsuzsa
G. sokáig eltűnt az utcákról. Harminc körüli nő, szinte mindenki ismeri, nem kedveli, kerüli. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy hiányzott. Kiabál, melléd szegődik, nem tágít, erőszakos. Van, aki határozottan fél tőle, mi tagadás, én sem szívesen találkozom vele.
G. újra feltűnt az utcákon. Vásárolni indulok, látni még nem látom, de a sarkon túlról hallom a kiabálást. Valaki torkaszakadtából káromkodik, fenyegetőzik, átkozódik. Aztán meglátom, ő az. Három kamasz sráccal veszekszik, ők visszakiabálnak tisztes távolból, valami anyázás is elhangzik, nem tudni, ki kezdte, de a srácok elég ijedten menekülnek. Azért a tisztes távol biztonságából visszaröhögnek. G. utánuk iramodik. Én lassítok, szeretnék ebből kimaradni, sikerül bonyodalom nélkül célba érnem.
Vásárlás már letudva, épp fizetek, amikor a fiúk bemenekülnek az üzletbe, a polcok közt próbálnak egérutat nyerni a nyomukban kiabáló nő elől. Az elárusítók bosszankodnak, de igazából nem lepődnek meg. Amióta G. újra feltűnt az utcákon, ilyesmi nem először történik. Mire a kijárathoz érek, már valahogy kitessékelik, a srácok továbbra is a polcok mögött bujkálnak.
G. hozzám szegődik, hangosan magyaráz, panaszkodik. Sejtem, nem az a megoldás, hogy beszédbe elegyedem vele. Egyszer régebb megtettem, nem sokra jutottunk, mert legelszántabb próbálkozásom ellenére is igen keményen leordította a fejemet. Most bólogatok, majd hirtelen megfordulok és más irányban indulok tovább. Elég hülyén érzem magam, de ez bevált. Nem jön utánam, valaki másnak kezd el magyarázni.
G. valahogy mindenhol ott van és mindig kötekedik. Tegnap a piacon mégis csendesebb volt. Egy lépcsőn üldögélt, és egy tőle távolabb álló férfival beszélgetett. Csak kicsit emelte meg a hangját, valamiért vigasztalta a férfit. A férfi talpig fehér, furcsa öltözetben, nagy fehér kalap alól magyarázott, elég indulatosan gesztikulálva. Köztük, mint egy jól meghatározott úton, jöttek-mentek az emberek. Ők ketten, mintha csak magukban lennének, mindenből kimaradva. A fehérbe öltözött férfi indulatosan magyaráz, G. nyugtatja. Méterekre egymástól, csak kicsit kiabálva. Én a férfit most láttam először, de mondják, hogy ő is bolond.
Merthogy ők bolondok. Nem is akármilyenek, jobb elkerülni őket, mert erőszakosak, kiszámíthatatlanok. Messze ívben elkerülhetjük őket, nem kell velük beszélgetni. A sarokig jutva, a kellő távolság biztonságából csúfolkodhatunk is velük. Aztán a sarkon túl hazatérhetünk az otthonunk biztonságába, ahol jó esetben vár is ránk valaki.
Ők? Őket ki lehet kerülni, ha szembejönnek…
Borítókép: Pixabay
.jpg)
