hát kiabálhatsz
a csendben
hol lehetnél még ilyen szabad?
Ugyis ez marad meg egy szavad
más fölirat lesz máshol belőle másnak
mindegy mindegy
végül a remények is vásnak
fáradsz hiányok vigasztalnak
társaid távoznak
nekirohansz minden leendő falnak
biztos lesz minden bizonytalan
és éppen ezt nem ismételjük
várakozó széthordott hegyen
képzeled: a gacos térbe kiszaladsz
távoznak sokan
hagyják hát marad a fájdalom
társad ne keresd
szakadt nézéseid én kifoltozhatom?
védtelenebb maradsz mint egy hasonlat
énrám többé nem találsz
keresnél valakit
miért is kérjelek
ne másra csak magadra vigyázz!
egyre inkább nem leszek
mi lesz ha engem is már csak kitalálsz?