Lassanként nem telik el hét, hogy a kormány valamely tagja ne igazolná minden kétséget kizáróan, hogy a Győzelem-palota valójában egy hermetikusan zárt kristálybuborék, ahol a valóság igen ritka vendég, és ezen mesebeli helyen az ország sorsa felett szorgoskodók sok tekintetben álomvilágot építgetnek. Ezen álomvilág színes és meredek ígéretek, nagy nekiveselkedések, illetve a buborékból nézve hasznos és hatékony döntések házának tűnik.
A kristályfalakon túl ugyanakkor egy egészen más világ terül el, ahol hamar kiderül, hogy a buborékban a látszólag emberfeletti erőfeszítéssel meghozott döntések az ország lakóira nézve gyakran katasztrofálisak, az ígéretek légvárakra épülnek, és ha meg is valósulnak, később tetemes lesz az áruk. Hab a tortán, hogy a buborék lakói, valahányszor szembesítik őket e tényekkel, kioktató és cinikus magyarázkodásba, vagdalkozásba kezdenek, újabb ígéretekkel licitálva felül korábbi ötleteiket.
A fent leírtak ékes példája Marcel Boloş pénzügyminiszter. Miközben az általa vezetett tárca egyre abszurdabb, kuszább adó- és pénzügyi elképzelésekkel áll elő, és amelyek máris kétségbeesésbe kergették a magánszférát és az önkormányzatokat – s nem mellesleg még mélyebb bizonytalanságba lökik az egész társadalmat –, Boloş a fényes jövőt ecseteli. Dióhéjban ez nagyjából így mutat: a soron következő évben sokkal több pénz jut beruházásokra, egészségügyre és oktatásra, az államkasszába is megállíthatatlanul folynak majd a bevételek, szárnyalnak a nyugdíjak, bérek, és ami legalább ennyire fontos, nem lesznek újabb adóemelések. Egyszóval csodás év elé nézünk.
Eme ideális jövőképbe már most belerondít pár apróság. A miniszter szavaiból egyértelműen kiderül, hogy a beharangozott hatalmas ugrást az egyelőre csak papíron létező európai uniós forrásokból szándékoznak megvalósítani. Mint tudjuk, ezen pénzalapok lehívása soha nem volt Románia erőssége, illetve jelentős hányada a remélt pénznek még igencsak bizonytalan, és a kormány eddig elég halvány teljesítményétől függ. Másrészt egy árva szó sem esik az állami költségvetésbe évről évre hatalmas lyukakat ütő veszteséges, csődközeli állami vállalatokról, a hatalmas összegeket kimenekítő multik tisztességes megadóztatásáról, amint a közpénzzabáló, tessék-lássék átszabott, de valójában érintetlenül hagyott különnyugdíjak kivezetéséről sem. De ugyanilyen mély csend övezi azokat a bevételi tételeket is, amelyek érdemben befolyásolják a költségvetést – ilyen például az áfa –, és amelyek behajtása terén továbbra is komoly bajok vannak. Márpedig a deficit valódi hizlalóit itt kellene keresni, ha érdembeli változást akarnak, a már így is megnyomorított hazai kis- és középvállalkozások további vegzálása helyett.
Ne feledjük ugyanakkor, hogy 2024-ben négy választás következik, így várhatóan a miniszter úr által felvázolt „aranykort” ideig-óráig fenntartják. Majd jöhet a böjt, amire maga a tárcavezető is utalt, kijelentve: 2025-ben érkezik az igazi adóreform, és „még visszasírjuk” a mostani deficitcsökkentő, megszorító intézkedéseket. Nyilván azt is mi, őket megvédi majd a kristálybuborék.
Borítókép: Marcel Boloş. Fotó: gov.ro