A több mint három évtizedes múltra visszatekintő sepsiszentgyörgyi Népzene- és néptánctalálkozó (NNT) egyfajta közvetítő szerepet tölt be hagyományos kulturális értékeink, népi hagyományaink és folklórkincseink megismertetésében és gyűjtésében, életben tartva és átörökítve a hagyományos népzenét és néptáncot különböző nemzedékek között – hangsúlyozta a Tamási Áron Színházban tartott péntek esti megnyitó előadás előtti köszöntőjében Virág Endre, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója. A Magyar Állami Népi Együttes Mihályi Gábor rendezte Hajnali Hold című táncszínházi produkciója a női lélek különböző rezdülésein keresztül rég elhomályosult hagyományos szimbólumokat, rítuselemeket használva mutatja meg kötődésünket a múlthoz, viszonyunkat a jelenhez. Találó a választás, hisz ezen a találkozón is éppen annak lehettünk tanúi, hogyan épül be mindennapjainkba a hagyomány.
 

Kicsi szoknya, csizma, kalap

Szombaton a Sepsi Aréna volt az otthona a találkozónak. Az a látvány, ahogy a reggeli nyitáskor a gyermekgálára érkeznek a családok, már önmagában felemelő. Vállfán a szoknyák, ingek, mellények, nadrágok, kézben a csizmák, szülők, testvérek biztatják a még izguló kis fellépőt: minden rendben lesz. És úgy is történt. Kászoni és bukovinai dalokkal indított a sepsiszentgyörgyi Csicsergők énekegyüttes, a Sóvidékre kalauzolt a kézdiszentléleki Borsika és a kézdiszentkereszti Tisztácska néptáncegyüttes, az erdőfülei Dobó táncosai a Küküllő mente hangulatát hozták, a gelencei Burustyán a Mezőségről hozott táncokat, a csernátoni Szakajtó és a sepsiszentgyörgyi Kincsek moldvai összeállítást mutattak be, az Aprólábak felcsíki táncokkal léptek színpadra. Zenélt a sepsiszentgyörgyi Folker és a kézdivásárhelyi Finom zenekar. Az igazi gyermekmulatság csak ezután kezdődött, a magyarországi Kolompos együttes koncertjén a legapróbbak is bekapcsolódtak szüleikkel együtt, megtelt a színpad előtti tér ugráló, táncoló gyermeksereggel.

Ivácson László, az együttes művészeti vezetője köszöntötte a visai hagyományőrzőket

Tehetségek itt is, ott is

A Sepsi Aréna körfolyosóján berendezett kiállításokon tehetséges alkotók mutatkoztak be, Toró Attila fotóival, az alsóboldogfalvi Mátéfi Zita népviselet-készítő gyermek-, női és férfi öltözetekkel, a Végtelen szálak című nemezkiállítás egy-egy alkotásán pedig az újragondolt hagyományos minták köszöntek vissza. Csíki Emőke, Kovács-Túri Emese, Urák Judit, Tóth-Birtan Tinka és Kolozsi Ildi szín- és mintavilága mesterien használja ki a gyapjú adta lehetőségeket.

Cakkos román nyakék, pillangóválasztós dupla csipke, decsi keresztbefűzött gallér, váraljai szíves rojtos, sárközi csafring, csavart csipkegallér, ukrán kryza, kölesdi csavarintós, azsúros tászli – olyan gyöngyfűzős ékszerek láthatóak az üvegtárlók alatt, amelyek a leggazdagabb gyöngyfűzős hagyományokkal rendelkező vidékek – Sárköz, Máramaros, Ukrajna – többnyire jelenleg is viselt darabjai. Henning Edit azt mondta, új világot fedezett fel említett vidékek hagyományos gyöngyfűzött ékszereinek készítése  közben.

A tehetség a színpadon is megmutatkozott a fiatalok néptáncegyütteseinek műsorában: fellépett a sepsiszentgyörgyi Pacsirták, Szászlábacskák és Százlábúak,  a Kincskeresők, a Nagykincsek, a kézdiszentléleki Borsika és a Perkő, valamint az erdőfülei Dobók ifjúsági csoportja.

A magyarpalatkai Codoba Martin Florin elsősorban zenészként ismert az erdélyi muzsikusvilágban, mégis az idén az ő korcsosát jelölték a IX. Székelyföldi Legényesverseny kötelező darabjának, a szabadon választott kategóriában más magyarpalatkai táncostól lehetett választani.  A tizennyolc résztvevő közül – köztük két háromszéki – a segesvári Ágoston Tamás nyerte az Év legényes táncosa címet. A sepsiszentgyörgyi Kincskeresők néptáncegyüttes táncosa, Mocsel Hunor A magyarpalatkai sűrű magyar újraalkotója, a kézdivásárhelyi Szekeres Balázs (a sepsiszentgyörgyi Aprólábak táncosa) a Codoba Martin Florin táncának hiteles előadója kitüntetést nyerte. A legényesbemutatókat értékelte: Melles Endre, Codoba Martin Florin, Szappanos Tamás és Szél Gábor.
 

Zenével adni

Berecz András Fel a medvére, a fa nem játék című énekes-mesés előadására már szinte teljesen megtelt az Aréna kijelölt lelátója, a nagy mesemondó ezúttal is megénekeltette közönségét, ezt követően Pál István Szalonna és bandája Idegen földre ne siess! koncertjén tovább fokozódott a hangulat. Székelyföldi, gyimesi, kárpátaljai, kalotaszegi muzsikát hoztak magukkal Pál Eszter énekeinek kíséretében. A viski születésű prímás a zenével adni akar az embereknek, közösséget alakítani általa, úgy muzsikálni, hogy zenész és hallgató jól érezze magát – mondta lapunknak a szünetben. Belenőtt a muzsikába, jelenleg is, „ha édesapám felveszi a harmonikát és húgom énekel, nagyjából a holtat is felébresztjük”. Mindegy, hogy bandájával nagyszínpadon játszik, táncházban, falunapon vagy épp disznótoron muzsikál, egy dolog fontos: a zene az embereknek szóljon, szeressék a muzsikát, és „ha az ember hittel csinálja, akkor mindenki jól érzi magát”. Pál István Szalonna már vonójára vette a Kárpát-medence minden tájegységének zenéjét, de szerinte egy egész életen át sem lehet teljesen megtanulni még egy falu muzsikáját sem.

A táncházban együtt táncoltak a visaiak helyi fiatalokkal

Visai hagyományőrzők

A Népzene- és néptánctalálkozóknak kezdetektől fogva egyik célja volt hagyományőrzők meghívása, hogy megfelelő technikai körülmények között gyűjtsön hang- és képanyagot tőlük a Háromszék Táncegyüttes, valamint megmutatni eredetiben a nagyközönségnek mindazt, amit a társulat az évek során ezektől a hagyományőrző adatközlőktől tanult. Idén a visaiakra esett a választás, ahonnan az idős nemzedéket a nyolcvanhat éves Fodor Kiss Mihály, az egy évvel fiatalabb Chira Péter, a nők közül Takács Mária és Kiss Mária képviselte, velük érkezett néhány fiatalabb táncos is Szappanos Tamás vezetésével. A hagyományőrzők gáláján – Böjte Csaba ferences atya áldása után – a visaiak együtt léptek fel a Háromszék Táncegyüttessel, zenéltek a magyarpalatkai zenészek – Codoba Martin Florin, két fia, Martin Florin és Marius, valamint Radac Mihai és Boldi Ioan – és a Heveder zenekar, énekelt Erőss Judit. A Háromszék Táncegyüttes meglepetéssel is szolgált: Márton Csaba koreográfiájában – zenei szerkesztő Fazakas Levente – nadabi és mácsai (Arad megye) ardeleanát és cigány táncot mutatott be a férfikar, ezek a virtuóz román táncok eddig még nem szerepeltek a társulat műsortárában.
 

Határtalanul

A Népzene- és néptánctalálkozó nem csak abban a tekintetben határtalan, hogy egyszerű az átjárhatóság közös Kárpát-medencei hagyományvilágunk minden ösvénye között, hanem oly nagy ez a kincs, amelynek megismerésére, bemutatására határtalanul sok a lehetőség. Ezt használják ki a szervezők, a szórakozás mellett egyre erősebb a rendezvény ismeretterjesztő jellege is. Idén a Magyar Állami Népi Együttes tartott táncot, viseletet bemutató interaktív Kárpát-medencei barangolást, a Hagyományok Háza két rendkívül értékes fotó- és dokumentumkiállítással jelentkezett: Lajtha László népzenekutató és Martin György néptánckutató munkásságáról.

A moldvai körtáncok igen alkalmasak tánctanításra gyermekek és felnőttek körében is. Egyszerű a ritmus, adott időben mindenkinek ugyanaz a feladata, a résztvevők látják egymást, tudnak segíteni egymásnak, tánc közben is be lehet kapcsolódni, könnyű ráhangolódni. Ezért is használják a moldvai táncokat szívesen pedagógusok, de táncházakban, táborokban is igen népszerűek. A Romániai Magyar Néptánc Egyesület Oktatási segédjegyzet sorozatának tizedik kiadványát szombaton mutatta be maga a szerző, az oktatás illusztrálásához csángó fiatalok segítségét használva.  Kádár Elemér Körbe, körbe, karikába című kötete a moldvai táncokat mint pedagógiai eszközt ismerteti, a teljes szöveg letölthető a Romániai Magyar Néptánc Egyesület honlapjáról.

A záró táncház előtt a Magyar Állami Népi Együttes Kolozsvári piactéren című folklórműsorát (talán inkább folkszínház?) látta a közönség. Ebben is szembeköszönt a határtalan jelleg. Lehetne szó szentgyörgyi, kassai, munkácsi, szabadkai piactérről, és akkor is ugyanazt jelentené.