A Háromszék Vármegye Kiadó sorban tizedik, Nagybaconnak szentelt településmonográfiáját mutatták be vasárnap a nagybaconi református imateremben. A tizenhárom szerző – elismert régész, geológus, történész, néprajzos szakember – által jegyzett tizenöt tanulmány természetföldrajzról, közművelődésről, település- és helyi egyháztörténetről szól, de egy kicsit talán több is, mint szakdolgozatok egybefonása.
„Ez a kötet Erdővidék egyik legjelentősebb településéről szól, egy olyan nagyközségről, amely meg akar maradni, és ezáltal példát mutathat a környező falvaknak is. Bízunk abban, hogy ez a könyv hozzájárul a helybeliek önismeretének és szülőföldjükhöz való ragaszkodásuk erősítéséhez, ugyanakkor az innen elvándoroltak közül is többeket hazaköltözésre ösztönöz majd. Mert itt élni érdemes, megmaradni kötelesség!” – írta Sepsiszéki Nagy Balázs. És minden bizonnyal igaza is van a kötet előszavát jegyző szerkesztőnek.
Vasárnap délelőtt Nagybaconban tejfogát mutatta a tél, de a zord időjárásból semmit sem vett észre az, aki a Kós Károly által tervezett református imaterem falai közt hallgatta a helybeli tiszteletes, Simon-Kató Barna igehirdetését. Pál apostol rómabeliekhez írt leveléből vett igére támaszkodván, a reményről szólt. „Életünk során mi, gyarló emberek sokszor elveszítjük, de megtalálhatjuk, újból miénk lehet, ha kitartóan keressük” – mondotta.
Az istentiszteletet követően Tamás Sándor megyeitanács-elnök a Székelyföld településeinek szentelt monográfiasorozat létrehozásáról szólt. Mint mondotta, tíz éve bízták meg idősebb és fiatalabb jeles kutatók csoportját azzal a feladattal, hogy írjanak, gyűjtsenek olyan tanulmányokat, amelyek múltunkról, kötődéseinkről és értékeinkről szólnak. Az elmúlt években Orbaiszéken Zaboláról és Zágonról, Kézdiszéken Esztelnekről, Dálnokról és Alsócsernátonról, Sepsiszéken Bodokról, Mikóújfaluról és Uzonról, Erdővidéken Bodosról – a sorozat első kötetét Egyed Ákos akadémikus egymaga jegyezte! – és most Nagybaconról jelent meg kötet.
Tamás Sándor méltatta a kiváló szakembereket, mondván, ilyen tudományos igénnyel megírt könyv még nem született Nagybaconról, amiért Kisgyörgy Zoltánnak, Sztáncsuj Sándor Józsefnek, Cserey Zoltánnak, Lőrinczi Dénesnek, Csáki Árpádnak, Nagy Kinga Saroltának, Nagy Botondnak, Tóth Szabolcs Barnabásnak, Szőcsné Gazda Enikőnek, Both Noémi Zsuzsannának, Kinda Istvánnak, Holczer Veronikának és Sepsiszéki Nagy Balázsnak mondott köszönetet.
A kötet szerzői közül Tóth Szabolcs Barnabás és Cserey Zoltán volt jelen az eseményen.
Tóth Szabolcs Barnabás a református egyháznak mondott köszönetet, és méltatta, hogy gazdag és rendezett a levéltára, ami nagyban megkönnyítette munkáját. A továbbiakban külön-külön ismertette a többi tanulmány témáját, emelte ki fontosságát és tért ki részleteiben is azokra.
Cserey Zoltán elmondta, Sepsi-Bacon és Telegdi-Bacon két külön székhez tartozott, egyesítésükből hivatalosan csak 1878-ban született meg Nagybacon. Hivatalosan – hangsúlyozta –, mert az egyházi iratokban már jóval előtte is vették egynek a kettőt, majd a katonaság – saját érdekeit nézve – is igyekezett tenni annak érdekében.
Mielőtt a könyvet az érdeklődők megvásárolhatták volna – ötvennél is több elfogyott a bő háromszáz oldalas, keménytáblás kötésű kötetből! –, a református templom tövében kopjafát avattak az egyházközség volt lelkipásztora, Demeter Andor (1929–2020) emlékére. Simon-Kató Barna tiszteletes méltatásában úgy fogalmazott:Demeter Andor bármerre is járt, szolgált. Lelkipásztorrá szentelését követően volt segédlelkész a székelyudvarhelyi egyházközségben, majd több helység – Küsmöd, Felsőboldogfalva, Nagybacon és Sepsiszentgyörgy – közösségét gazdagította életével. 1981-től 2007-ig Phoenix lelkésze lett, ahol 1984-ben templomot épített a hívek adományaiból, 1988-ban az akkori nyugati egyházmegye esperese volt, 2002-től 2006-ig az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke. A család által adományozott kopjafát az áldást követően megkoszorúzták.
