A zágoni Mikes–Szentkereszty-kastélyban múlt héten Zágontól Csíkdánfalváig címmel kiállítás nyílt Nagy Anna festőművész pályakezdő munkáiból. A tárlatot Szebeni Zsuzsa, a Liszt Intézet sepsiszentgyörgyi irodájának vezetője nyitotta meg.
A tárlatot a Kiss Manyi-teremben rendezték be, ahol a megnyitón bármelyik várost megszégyenítő létszámban – több mint százan – vettek részt a zágoniak. Az eseményen jelen lévő Tamás Sándort, Kovászna Megye Tanácsának elnökét, Kiss Augustint, Zágon Község Polgármesterét, Szebeni Zsuzsát, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetőjét, a kiállítás kurátorát, Szabó Kati négyszeres olimpiai bajnokot és a helybeli közönséget Márton János, a Mikes–Szentkereszty-kastélyban berendezett múzeum vezetője köszöntötte.
A zágoni Mikes Kelemen Általános Iskola III. osztályos tanulói rövid népdalelőadást mutattak be, ezt követően Kiss Augustin polgármester és Tamás Sándor megyeitanács-elnök is köszöntötte a jelenlévőket. A megyei önkormányzat vezetője rövid felszólalásában kiemelte, hogy a nagyszámú jelenlét igazi közösségi ünnepé emelte a kiállításmegnyitót, ami azt igazolja, hogy a művészet és a helyi identitás összefonódása erős köteléket eredményez.
Szebeni Zsuzsa elmondta, a Liszt Intézet számára rendkívül fontos, hogy képzőművészeti események ne csupán a megyeszékhelyeken és a képzőművészek által nagyon elismert és frekventált helyszíneken jelenjenek meg, hanem olyan vidékeken is, amelyek inspirálták alkotásaikat, és amelyek számos helytörténeti értékkel rendelkeznek.
Nagy Anna festőművész, aki művészcsaládból származik – apja Abody Nagy Béla festőművész, egyetemi tanár, anyja Teutsch Éva Klára rajztanár és festőművész –, 1965–1970 között egyetemi tanulmányainak utolsó évében Székelyföldön kereste szakdolgozata témáját, számára a székely falu világa, a tájak, népi mesterségek, falusi emberek jelentették az inspirációt. Ezért a kiállítás címe: Zágontól Csíkdánfalváig.
„Én ezt a kiállítást úgy képzelem el, mint egy időkapszulát. Megörökíti az akkori arcokat, az akkori állapotokat olyan színvonalon, ahol utolérjük Nagy István és Nagy Imre kézjegyét ezeken a grafikákon. Ezek kiváló alkotások, a tehetségnek egyfajta folytonosságát érzékeltetik” – mondta Szebeni Zsuzsa, és „házi feladatként” arra kérte a jelen lévő zágoniakat: kutassák fel, próbálják azonosítani, kik voltak a kiállított grafikák (tus- és szénrajzok), akvarellek szereplői, élnek-e a hozzátartozóik, keressék fel a helyszíneket, figyeljék meg, azóta mi változott.
