Bizonyára csak a szotyoriak tudták, hogy templomtornyuk három harangjának énekébe belekongott megyénk legöregebb feliratos, műkincs értékű harangja is, hosszan „kiáltotta”: 1427, 1427, 1427... A harangpaláston ez a felirat olvasható: O Rex Gloriae, anyanyelvünkön: Óh, Dicsőség királya... És Őhozzá, a Fennvalóhoz kapcsolódott az ünnepi ige (Luk, 22, 29) az igehirdetést követő énekek és a zsoltár is. Ez a kis súlyú harang Háromszék legrégibb, évszámmal ellátott harangja. Hagyomány szerint a török-tatár járás idején az Olt medrébe rejtették el, és csak sok évtized múltán, a vész elülte után került a felszínre. Egy nagy árvíz mosta ki a folyó iszaprétegéből.
Szotyor régi templomát kör alakú várfal övezte. Ezt az 1802-es nagy erősségű földrengés elpusztította, és helyette 1816–25 között újat építettek. Mai alakját a harangtoronnyal együtt 1869–71 között nyerte el. Belsejében emléktáblák láthatók, amelyek a millecentenárium és a két világháború hősi halottainak emlékére készültek.
Az Istenben hívő ember, ha tudja, hogy hosszú élete útjára a Fennvaló készítette fel, továbbra is ő irányította lépteit, ő vigyázott rá, akkor a múltról való gondolkozás és emlékidézés magabiztosabb, napsugarasabb, nyugtatóbban végződő lesz számára – valahogy így csapódott le Sánta Imre lelkész igehirdetésének tanulsága minden szépkorú lelkében. Túl az imádságos fohászon, úgy vált még ünnepibbé a szotyori rendezvény, hogy a Sepsiszentgyörgyi Magyar Férfidalárda meghívottként olyan kórusműveket mutatott be a templomban (Szokolay Sándor, Horatio Richmond Palmer, Halmos László, Ludwig van Beethoven alkotásaiból), melyek Isten dicséretéről szólnak.
Következetes és közös munkát jelentett a találkozó megszervezése a lelkészi lakást is építő eklézsiának. A helybeli kultúrotthon termét körbeülték a helyi nyugdíjas időskorúak, és a szórakoztatásról ott sem feledkezett meg a templomban fellépő férfidalárda, Jakab Árpád fiatal karnagyával, aki a dalárda eddigi tizenkét karnagya közül László Attilát követi a sorban, és aki emlékeztette a szép számban jelen levőket, a fiatalokat is, hogy mennyire fontos szerepet tölt be az emberek életében a dal és az ének, az egyházközségieknek pedig megköszönte a meghívást.
A szotyori idősek népes csoportját Miklós András falufelelős, szotyori megyebíró köszöntötte. Ők azok, akik „minket indítottak el a tevékeny és szorgalmas emberi élet pályáján, s akikkel szemben most nekünk a feladatunk széppé-jobbá tenni hátralevő éveiket” – fogalmazott, s köszönetet mondott a megjelenteknek és mindenkinek, aki segítséget nyújtott és támogatta az Idősek vasárnapja közös ünnepet.
Újra megtelt a színpad, s a jó ebédhez gazdag énekcsokorról gondoskodott a férfidalárda, melynek szórakoztató műsorában helyet kaptak Verdi, Gárdonyi Zoltán, Seprődi János, Bárdos Lajos művei, a régi székely katonadalok és a fináléban Zoltay Mátyás Emelem poharam alkotása.
