Ez az írás nem a párkapcsolatról szól. Ki-ki eldönti maga, hogy miért választ társat: hogy ne legyen egyedül, vagy társadalmi elvárásból, vagy érdekből, vagy annak a reményében, hogy majd valaki boldoggá teszi, vagy igaz, feltétel nélküli szeretetből.

Újra az önismeretre hívom fel a figyelmet, hogy nézz magadba, mit/kit is szeretnél, ugyanis gyakran előfordul, hogy a meglévő társ nem éppen olyan, akit valójában szeretnénk. Ilyenkor jönnek az elvárások, a neheztelés, a panaszkodás, hogy „te ilyen vagy olyan vagy” vagy „ezt tetted/nem tetted velem”.

Ez hibás hozzáállás, és soha véget nem érő nézeteltérés forrása. Senkinek nem kell olyannak lennie, amilyennek én elvárom, és ez fordítva is igaz: hogy nem kell semmi olyat megtennem, amit nem szeretnék, legfőképp nem azért teszek meg bármit is, hogy szeressenek. Mindenki szabad akarattal rendelkezik és felelős saját életéért. Tehát akár egyedüllétben, akár párkapcsolatban csakis saját magam választása és döntése miatt vagyok, amiért senki más se nem hibás, se nem felelős.

Bántalmazó kapcsolatban megmaradni vagy áldozati szerepben lenni – ezért sem külső körülmény okolható. Ez is saját döntés kérdése, kilépni belőle csakis saját akaratból lehetséges.

Akkor mégis „kit válasszak?” Elsősorban válaszd önmagad. Az önismereti munka által tisztába kerülünk saját értékeinkkel – természetesen gyengeségeinkkel is, viszont ezzel együtt képes leszel elfogadni magad, ami helyes önértékelést ad, továbbá pedig az önbizalmat és az önszeretetet táplálja. Amikor önmagadat képes vagy ekként látni, akkor párkapcsolattal nem hiányt igyekszel pótolni, hiszen tudod, hogy teljes vagy, egész vagy.

Ha ebből az állapotból választasz, akkor csakis olyan kapcsolódás jön létre, ahol mindkét fél egyenlő, az adok-kapok egyensúlya a szeretet áramlása lesz, és kölcsönösségen alapul a tisztelet, a hűség, az odaadás, az elköteleződés, az öröm, és ugyanakkor tiszteletben marad az egyéni szabadság. Ez a feltétlen szeretet.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó