Széles társadalmi vitának kellett volna megelőznie ezt, amikor mindenki – a mostani és a leendő nyugdíjasok, a munkaadók, a szakszervezetek, az állami szervek, a munkaügyi, a családügyi és pénzügyi tárca képviselői, a magánnyugdíjalapok kezelői, a szociális szolgáltatásokat nyújtók – elmondhatja a maga szempontjait, és azok értő fülekre találnak, olyan koponyákra, amelyek hordozói képesek felmérni a különböző igények és lehetőségek súlyát, összevetni ezeket a látható folyamatokkal és kiegyensúlyozni a terheket a juttatásokkal. Így képzeli el az egyszerű polgár a fontos törvények előkészítését. Ehelyett azonban mit kaptunk: a kormány senkivel sem tárgyalt – még házon, azaz a koalíción belül sem eleget –, csak úgy asztalra dobott egy szöveget, amelyről azt állítja, hogy fenntartható viszonyokat teremt, habár sem a kormányfő, sem a pénzügyminiszter nem tudja, honnan lesz rá fedezet.

Hiszen most sincs, a romániai nyugdíjrendszer már évek óta fenntarthatatlan, ezért kell új alapokra helyezni. Különös tekintettel arra, hogy Romániában – az aktív korú lakosság millióinak elvándorlása miatt – felgyorsult az elöregedés, és néhány éven belül hirtelen másfél-kétmillió személy megy nyugdíjba (az 1967–1972 között született, úgynevezett dekrétumgenerációk), akik helyét senki sem fogja betölteni a munkaerőpiacon. Ha tehát a kormányok nem találnak ki valami módot a kieső bevételek pótlására, a nyugdíjrendszer összeomlik. Máris inog, mivel a költségvetési hiány várhatóan az idén is duplája lesz a még elfogadható 3 százaléknak, és valószínűleg jövőben sem sikerül majd lennebb szorítani, sőt: a Világbank számításai szerint pusztán az új törvény által előírt nyugdíjemelés költsége eléri a nemzeti össztermék 3 százalékát. Attól, hogy ezt Marcel Ciolacu fenntarthatónak nevezi, még nem válik azzá, ahogy a speciális nyugdíjak 2062-ig való bebetonozása sem jelenti a kiváltságok törlését, bármennyire szeretné ezt elhitetni a világgal.

Pedig a nyugdíjakat emelni kell, mert a havi 2018 lejes hazai átlagnyugdíj csakugyan nem biztosít nyugodt öregséget 35–40 évi munka után. Ebből is látszik, hogy az előző kormányok is rosszul gazdálkodtak, nem fiaztatták, hanem eltékozolták a pénzt, és a pénzügyi szakemberek szerint a mostaninak sincs jó megoldása, ellenkezőleg, csak növelni fogja a bajt. Mivel választási szuperév következik, 2024-ben bőkezűbb osztogatásra számíthatunk, utána viszont mindent elsöprő vízözön jöhet, olyan adóemelésekkel és megszorításokkal, amelyekhez képest a 2010-es válság szanatóriumnak tűnik majd. Vagy olyan inflációval, amely mind elviszi a nyugdíjemelést. És akkor kezdődik elölről a szemfényvesztés.

Borítókép: Marcel Ciolacu számít a nyugdíjas választókra. Fotó: Facebook / Marcel Ciolacu