Múlt hétvégén medve támadott meg egy baróti férfit a Technika-telepen. Nem egyedi eset – írtuk az eseményről tudósítva: a mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozóknak gyakorta szembe kell nézniük a fenevaddal, még több esetben kell számba venniük az általa okozott kárt. A Benedek-Huszár János polgármestertől kapott adatokból némi képet alkothatunk arról, hány gazdálkodó életét keserítik meg a vadak. A kép minden bizonnyal nem teljes, hiszen sok esetben – arra hivatkozva, hogy nem éri meg az ügyintézéssel járó vesződés – nem jelentik a kárt. A városvezető úgy fogalmazott, nem a hivatalnak kellene ezekkel az ügyekkel foglalkoznia, hanem a vadgazdálkodásra kiképzett szakembereknek.
Az idén huszonhárom kárbejelentés érkezett a baróti polgármesteri hivatalhoz. Közülük tizennyolc mezőgazdasági jellegű, öt esetben az állatállományban esett kár. A megyei környezetvédelmi ügynökség által elismert kár kevéssel százezer lej feletti, de a folyamatban levő négy üggyel együtt akár bő tizenegyezer lejjel is emelkedhet. Nem minden esetben ítéltek meg kártérítést: négy esetben elutasították az igényt, egyet pedig késői bejelentés miatt vetettek el. A legnagyobb, 48 263 lejes kártérítést (három benyújtott igényükből kettőt elismerve) a Racos Agro-Land Kft.-nek ítélték meg.
Benedek-Huszár János úgy nyilatkozott, a hivatal igyekszik a lehető legnagyobb segítséget nyújtani a gazdáknak, az illetékes bizottságot a lehető leggyorsabban összehívják és lefolytatják a helyszínelést. Ahhoz viszont, hogy a kártérítési igényt kedvezően bírálják el, az is kell, hogy a kárt szenvedett ne késlekedjen a bejelentéssel. Az elutasítás oka gyakran az, hogy a letett iratcsomó nem teljes, majd a pótlását sem oldják meg, vagy olyan későn jelzik a kárt, hogy nem lehet egyértelműen megállapítani, mikor történt az eset és milyen értékű volt a veszteség. Az sem mindegy, hogy miben esett kár. Mert ha például a vadak learatott, kasba helyezett kukoricát dézsmálnak meg, silónak eltett, roppantott szemű kukoricához férnek hozzá, a törvény szerint arra nem jár semmi – magyarázta.
„Az egész medveügy csak púpot jelent a polgármesteri hivatalok számára. Nem a ki tudja, milyen végzettségű polgármesternek és nem a csendőrségnek kellene – mi közük a vadászathoz? – ezzel foglalkozniuk, hanem a vadgazdálkodást folytató szakembereknek. A vadgazda mérnököket évekig taníttatjuk, oklevelet is kapnak tudásukról, de szemmel láthatóan mégsem bízunk bennük, mert a polgármester az elnöke a kármegállapító bizottságnak, s dönt arról, mit kell tenni a vadállattal. Akkor is a szakemberekre kellene hallgatnunk – és nem a nyomásgyakorló zöld szervezetekre! –, amikor a medveállomány országos számának meghatározásáról döntenek. Romániában mindig is volt vadászat, mégis van medve elég, szóval azok az országok, ahol évszázadokkal ezelőtt kiirtották az utolsó medvét is, ne akarjanak minket kioktatni a helyes vadgazdálkodásról, mert az pofátlanság” – nyilatkozta Benedek-Huszár János.
