Film kapcsán szervezett közönségtalálkozón talán még soha nem telt meg annyira a sepsiszentgyörgyi Művész mozi terme, mint az Elfogy a levegő című alkotás vetítése után november 24-én. Köszönhető ez minden bizonnyal annak, hogy amint Lázár-Prezsmer Endre művelődésszervező, a beszélgetés moderátora is megjegyezte: helyi filmről van szó, hiszen a rendező és több színész erdélyi, sőt, van köztük sepsiszentgyörgyi, de alighanem annak is, hogy az alkotás által felvetett témák, a tanügyi rendszer merevsége, a pedagógusok kiszolgáltatottsága, a társadalmat átszövő félelmi mechanizmusok fájóan időszerűek.
A film valós történet alapján készült: 2017-ben Torda egyik elit iskolájában Adela Stan tanárnőt ellehetetlenítették munkájában, miután egy szülő kifogásolta, hogy a pedagógus egy olyan filmet ajánlott a középiskolás diákoknak, amelynek középpontjában a 19. századi francia költők, Arthur Rimbaud és Paul Verlaine élete és a két férfi közötti testi és lelki kapcsolat áll. A szülői feljelentés igazgatói megrovást vont maga után, az addig köztiszteletben álló, jól és eredményesen dolgozó, kollégái által nagyra becsült, diákjai által kedvelt tanárnő fellebbezése azonban olyan eseménysorozatot indított el, amelynek során mindenki ellene fordult, és gyakorlatilag ellehetetlenítették munkáját.
Moldovai Katalin rendező a sepsiszentgyörgyi közönségtalálkozón elmondta: újságcikkben olvasott az esetről, melyet nagyon igazságtalannak érzett, 2018-ban pedig találkozott Adela Stannal is, ekkor döntötte el, hogy filmet készít a történetről. Az a kérdés foglalkoztatja elsősorban, és a filmben is ezt próbálta megjeleníteni, hogy egy kis közösségben milyen mechanizmusokat indít el a félelem. Mindenképpen Erdélyben akarta forgatni a filmet – a fő helyszín a gyergyószentmiklósi iskola épülete, de Csíkszeredában is vettek fel jeleneteket –, ezért ragaszkodott ahhoz is, hogy a színészek jelentős része szintén erdélyi legyen, így kapott szerepet többek között a sepsiszentgyörgyi Skovrán Tünde, a kolozsvári Dimény Áron vagy a marosvásárhelyi színművészeti egyetem több hallgatója.
A filmben a cselekmény Romániában, de magyar középiskolában játszódik – e kettősség szándékos, azt kívánja jelezni, hogy az eset gyakorlatilag bárhol megtörténhet Kelet-Európában. Magyarországi vetítések során az ottani viszonyokat vélik felismerni a nézők, Romániában az ittenieket, de egy franciaországi bemutató után kiderült: hasonló eset előfordult a nyugat-európai államban is. A rendező szerint éppen ezért univerzális a történet, hogy a kis közösségekben beinduló félelmi mechanizmusokról szól. Kelet-Európában ezek a félelmek a rendszerváltozás után sem tűntek el, hanem folyamatosan újratermeljük ezeket, ez bukkan fel a tordai Adela Stan történetében is – világított rá az erdélyi rendező.
Szavait saját tapasztalatai alapján megerősítette a sepsiszentgyörgyi közönségtalálkozón részt vevő Adela Stan is, akihez rengeteg kérdés érkezett a közönség soraiból. Véleménye szerint a romániai tanügyi rendszer merevsége, formális jellege semmit sem változott az elmúlt évtizedek során, a félelem mindenütt jelen van az iskolában, de átszövi a társadalom egészét is. Az igazgató fél, hogy nem kap pénzt iskolája számára a polgármestertől, a kollégák félnek az igazgatótól, a tanfelügyelőségtől, az ellenőrzésektől, a tanárukat amúgy kedvelő diákok félnek szüleiktől – ebben a közegben tényleg elfogy a levegő, mindenki fél valamitől, ezért is történhetett meg, hogy egyedül maradt, azok sem álltak ki mellette, akik elismerték, tisztelték munkáját, és akikkel jó viszonyt ápolt. Az eset hat éve történt, de szerinte semmi sem változott, ha van is egy olyan réteg, amely jobbulást akar elérni ezen a merev oktatási rendszeren belül, az jelentéktelen és erőtlen. Éppen ezért Adela Stan a közönség soraiból érkezett kérdésre őszintén válaszolva bevallotta: reméli, hogy akkori kollégáinak egy része mielőbb nyugdíjba vonul, a jelen pedagógusaival csak együttérezni tud, a jövő tanárainak pedig azt tanácsolja, hivatásuk gyakorlása során ne feledkezzenek meg a lélekről, amelyet Isten helyezett belénk.
